2017. június 17., szombat

Herkules-villa újranyitva

   Idén valami csoda folytán az Aquincumi Múzeumhoz tartozó, annak felügyelete alatt álló Meggyfa utcai Hercules-villa újra látogatható. Na jó, egész lehetetlen időpontban: vasárnapontként 11 és 13 óra között, ebédidőben. De azért ez is valami kérem, örüljünk annak, ami van.
   Arról már írtam korábban (itt), hogy a villa-múzeum bezárt, ami önmagában még elviselhető lenne, de az ott eluralkodott állapotok miatt vérzik a szívem. Nyilván a betonbunker kinézetű védőépületek nem voltak szépek soha, de azért védték a bennük konzerválásra került mozaikokat. Meg lehet kritizálni, hogy milyen volt az egész múzeumkert, de azért azt a tényt ne feledjük, hogy VOLT múzeumkert. A kor ízlésének megfelelően kialakított, informatív, ismeretterjesztő kert. Mert egy kis közművelődés nem fáj. Ez a néhai múzeumkert a kétezres évekre egy szellemvillává változott. Romos, lepukkant, gondozatlan lett. A védőépület összefirkálva, több helyen betörve, beázások nyomai tarkítják a festéket nem látott falakat. Nyakig ér a gaz, és a Hercules villa is a többi római emlék sorsára jutott: valahogy nincs rá igény. Sajnos az Aquincumi Múzeumnak sincs rá igénye, hogy megmutassa, milyen kincsek birtokában vagyunk, mennyi gazdag emlékünk van, és a legkevésbé sem óhajt gondoskodni a múltunkról, nem akar vigyázni rá. A Március 15 téren álló múzeum is a csövesek tanyája lett, holott Budapest várostörténeti kincse, nem csupán a római kor emléke, hanem az egész város, a pesti oldal emlékezete. Ehhez képest nem jutott rá kapacitás, hogy gondozzák.
   Érteném is, ha nem lenne rá pénz, de akkor sem érteném, hiszen akár önkéntes munkával is rendben lehetne tartani a kisebb kiállítási pontokat. De nem, nem és nem. Mindeközben az Aquincumi Múzeumban "mitológiai játékkert" épült, ami minden, csak nem nélkülözhetetlen, és ami végképp összetörte a szívem, az Aquincumi Múzeum vezetői jógaórát tartottak a múzeumkertben. És nagy büszkén a közösségi oldalon meg is osztották a képeket, hogy cicanaciban feszítenek és pózolnak a romok között. Hogy ez miért baj? Mert nem azért hozták létre a múzeumot az eleink, hogy ottan pucsítsunk. Megmentettek nekünk valamit, amit nekünk újabb ismeretekkel bővítve kell továbbadnunk. A rusnya védőépületek és az extrém megoldású Thermae Maiores fürdőmúzeum és a sokat vitatott szombathelyi Iseum mind-mind arról szól, hogy mentsünk meg valamit a múltunkból, őrizzük meg a történelmünket, emlékezzünk rá, ismerjük meg a világot. A mitológiai játszótér meg arcfestéses és lufihajtogatásos múzeumok éjszakája népbutító marhaságai nem ezt teszik. Valamiféle hamis szórakozást adnak, amire azt lehet mondani, hogy 'kultúra'. Pedig ez már nagyon nem az. Ez csak egy ócska paródiája a közművelődésnek. Ez az egész project, ami az Aquincumi Múzeum kezei közül kijön. Póczy Klára nem lenne büszke rájuk.
   Visszatérve a Hercules-villába, izgatottan vártam, hogy az 'újranyitás' milyen változásokat eredményezett. Nem tagadom, azért láttam valamit. Az aljnövényzeten már nem kellett dzsungelharcos módjára átverekednem magam, és néhány posztmodern illusztráció is eltűnt a sokat szidott védőépületről. De. A védőépület továbbra is beázik, a mozaikok pedig nagyon boldogtalanok emiatt. A konzervált falakat azért nem ártana néha gardérozni egy kicsit, mert ők is nagyon boldogtalanok. Elengedték magukat és köveiket szétvetve várják az enyészetet. 
   A belépés ingyenes, amit hálás szívvel fogadok, hiszen tudom, hogy mindennek ára van és lassan a gyalogláshoz is bérletet kell venni. Szóval térítés ellenében a nyitott kapun át megközelíthető az objektum (ezzel nem azt akarom sugallni, hogy egyéb időpontokban cicamód, kerítésen keresztül megközelíthető a romkert). Egy igen kellemetlen hölgyemény volt a 'szerencsés', aki a nyitva tartási idő két óráját volt kénytelen végigfelügyelni. Láthatóan nehezére esett, még egy köszönést sem bírtam kicsikarni, no de mindegy. Kár, hogy a Múzeum munkatársa, egy kisnyugdíjas lelkesebb lett volna. A látványos vergődését félretéve a romkert élvezhető. Már ami maradt belőle. Természetesen tájékoztató táblákat ne keressünk, minek is az, végül is mi a múzeum feladata, ha nem a tájékoztatás?!? Korábban már írtam vezetőt a Hercules villához, azt itt találod. Természetesen az sem egy mai darab, de hát jogos a felvetés: mi változott?!? Talán tényleg semmi. 
   A mozaikokat nagyon sajnálom. Tényleg vitatható a védőépület, de legalább megvédte a mozaikokat. Nem áztak és nem mentek tönkre. A bámulatos tigrises mozaik még mindig lenyűgöző, és az ember beleborzong, ahogyan a puttó szőlőfürttel kínálja. A kert szarkofágjai is némiképp kinyújtóztatták oldalfalaikat, de azért szépek. A padlófűtés jól látható, bár értő szem kell hozzá, hogy a gondozatlanságból az ember kihámozza a néhai villát, a pompás szobákat, a falakat, az épület mellett húzódó utcát. De megéri a fáradságot, mert a Hercules villa különleges hely, szépséges és izgalmas, lenyűgöző. Fenséges királynő, aki nem hagyja, hogy Miss Fitnesszek és Miss Morcik elvegyék a méltóságát.
   És jöjjenek a képek! A romlást nem szokásom megörökíteni. Csak a szépet...


 





 







 

   
 







 

   
 


Megjegyzés küldése