2017. január 30., hétfő

Egy eb emlékére


  Egy eb síremléke:bár a feje hiányzik, a tudósok szerint kutya. Azért a combja alapján lehetne oroszlán is, bár annak nyilván kisebb az esélye, hogy valaki túlélte a hobbiból tartott oroszlánját. Persze sosem lehet tudni. Felirat nincs, csakis a jószág neve szerepel: Heuresis. Jelentése nyomozó, nyomolvasó; minden bizonnyal vadászkutya volt. Ezzel is csökken az oroszlán-elmélet. Hasonlóan Margaritához, a gazdája kedves társa lehetett, hogy a szeretett eb halálakor szírkövet állít az emlékére. Persze a felirat hiányában ismét nem lehet biztosan kijelenteni, hogy állattal van dolgunk, de jelen esetben igen valószínű (több állatos sírfelirat esetén fenn áll a gyanú, hogy azok valójában embereknek állított sírkövek - amolyan antik humorral megfűszerezve).

2017. január 29., vasárnap

Nagy Sándor és a lovak

  Egy alkalommal a thesszaliai Philoneikosz Philipposzhoz vitt egy Bukephalasz nevű lovat, s felajánlotta tizenhárom talentum vételárért. A lovat levezették a síkságra, hogy kipróbálják, de makrancos, zabolátlan állatnak találták, mert Philipposz emberei közül senkit nem engedett a hátára ülni; senki szavának nem engedelmeskedett, hanem hátsó lábára állva szüntelenül ágaskodott. Philipposz bosszankodott, és megparancsolta, hogy a vad, megfékezhetetlen lovat vezessék el, de ekkor Alexandrosz, aki ott állt köztük, így szólt: „Hogyan lehet ilyen lovat elveszíteni, csak azért, mert ügyetlenül és gyenge kézzel nem tudtak bánni vele!” Philipposz először hallgatott, de mikor Alexandrosz megismételte szavait, és valósággal búskomor lett, így válaszolt: „Miért szólod le a nálad idősebbeket, mintha többet tudnál náluk, és jobban bírnál a lóval?” „Én bizony - felelte Alexandrosz - másnál jobban tudnék bánni vele.” „De ha nem tudsz, milyen büntetést vagy hajlandó fizetni elbizakodottságodért?” „Megfizetem a ló árát” - felelte Alexandrosz. Szavait nevetéssel fogadták, majd megszabták a fizetendő összeget. Alexandrosz azonnal odafutott a lóhoz, és kantárszáránál fogva szembefordította a nappal, mert észrevette, hogy a ló saját ide-oda mozgó árnyékától nyugtalankodik. Látván, hogy haragosan kapál a lábával, egy kis ideig simogatta, csendesítette, majd ledobta köpenyét, könnyedén a ló hátára ugrott, s jó erősen beült a nyeregbe. Először rövidre fogta a kantár­szá­rat, és anélkül, hogy lovaglóostorát vagy sarkantyúját használná, kézben tartotta a lovat. Majd amikor látta, hogy a ló félelme megszűnt, és türelmetlenül futni szeretne, megeresztette a kantárszárat, hangosan biztatta, és lábával szorítva futásra ösztönözte. Philipposzt és kísére­tét először aggodalom fogta el, és csendben nézték a történteket. Amikor azonban Alexandrosz annak rendje-módja szerint megfordította a lovat, és büszkén visszatért, a többiek örömtől sugárzó arccal, hangosan éljenezték, apja pedig, mint mondják, sírt a boldogságtól, és a nyeregből leszálló fiát homlokon csókolva így szólt hozzá: „Fiam, keress magadhoz méltóbb királyságot, szűk neked Makedonia.”

Pltarkhosz: Párhuzamos életrajok (Alexandrosz 6.)

Nagy Sándor lovasszobra Thesszalonikiben

2017. január 27., péntek

Phoebus temploma

Kérded, mért jövök ily későn? Ma nyitotta meg éppen
Phoebus aranyházát Caesar, a nagyszerü úr.
Pún márvány oszlopsoron áll, fenséges e látvány,
közbül vén Danaus lányainak serege.
Élő Phoebusnál is szebbnek tetszik e márvány,
lantját verve, dalát zengve, ki hangtalan áll.
Kőoltára körül Myronnak barmai állnak,
négy művészi remek, mint eleven tehenek.
És közepén ragyogó márványból díszlik a templom,
drágább Phoebusnak, mint hona, Ortygia.
Fönt meg a Nap fényes kocsiját láthatjuk az ormon,
szín elefántcsontból vannak a cifra kapuk,
egyen a Delphi előtt megvert gallus had iramlik,
máson meg Niobé sorsa a bús diszités.
S végül a nyájával maga áll ott és a hugával
Pytho nagy istene, leng leple, s az ajka dalol.


(Propertius, 2,31 Bede Anna fordítása)


2017. január 25., szerda

Róma madártávlatból

   Azokat az előnyöket, amelyekkel a természeti környezet ajándékozta meg Rómát, a lakosok még alkotásaikkal is megtoldották. A görögök úgy vélik, hogy biztos alapokat teremtettek a városalapításhoz, ha biztosították számára a szép fekvést, a védettséget, a kikötőket és a megfelelő környezetet. A rómaiaknak viszont az volt a legfőbb gondjuk, amire a görögök csak kevés súlyt fektettek: hogy utakat építsenek, bevezessék a vizet, és olyan csatornarendszert hozzanak létre, amely az egész város vizét le tudja vezetni a Tiberisbe. Még a vidéket is utakkal hálózták be s közben dombokat vágtak át, mélyedéseket töltöttek fel, hogy a kikötőbe érkező árukat társzekerekkel szállíthassák. A csatornák boltozata egymáshoz simuló kövekből készült; némelyik akkora, hogy egy szénásszekér is közlekedhetne benne. A vízvezetékek meg annyi vizet szállítanak a városba, hogy a városon keresztül és lent a csatornákban valóságos folyók áramlanak: majd minden ház közelében van bővizű tartály, szökőkút és vízcsap. A legtöbbet Marcus Agrippa áldozta e célra, s amellett még sok más alkotással is ékesítette a várost.
   Azt mondhatnók, hogy a régiek nem sokat törődtek Róma küllemével, mert őket még fontosabb és sürgetőbb teendők foglalkoztatták; a későbbi nemzedék azonban, különösen kortársaink, ezen a téren sem maradtak le, és sok szép alkotással gazdagították a várost. Pompeius, az isteni Caesar, Augustus, ennek fiai, barátai, felesége és nővére pénzt és fáradságot nem kímélve munkálkodtak Róma szépítésén. Legtöbb a Mars-mezőnek jutott, s az emberi alkotások csak fokozzák természet adta varázsát. Lenyűgözők már a mező arányai is, hiszen a kocsiversenyeken és más lovasjátékokon kívül még a lakosok hatalmas tömegének nyújt szabad teret ahhoz, hogy labda- és karikajátékkal vagy atlétikával eddzék testüket, és a mezőt körülvevő műalkotások, a mindig pázsittal borított talaj, a folyó mögött a partig nyomuló dombok festői koszorúja is feledhetetlen látványt nyújt.
   Nem messze a Mars-mezőtől egy másik mező van, körben számos csarnokok, ligetek, három színház, egy amphiteatrum, gyönyörű templomok egymás mellett. Ehhez képest a város többi része csak ráadásnak tűnik, nem csoda, hogy ezt tartják a legszentebb helynek, itt állították fel a legnevesebb férfiak és nők szobrait.
   Feltétlenül említést érdemel az úgynevezett Mauzóleum is, egy magas, fehér kőlapra emelt hatalmas földhányás a folyóparton. Örökzöld fák borítják egészen a csúcsáig, s legmagasabb pontján Augustus Caesar bronzszobra áll. A domb lábánál van az ő, a rokonai és a háza népe sírja, mögötte pedig nagy liget, csodaszép sétányokkal. A park közepén van halotti máglyának alapja, szintén fehér kőből, rácsos vaskerítéssel körülvéve; a kertet fekete nyárfákkal ültették be.
   Ha viszont elmégy a régi forumra, megnézed az egymás mellett sorakozó császári csarnokokat és templomokat, megnézed a Capitoliumot, aztán a Capitoliumon, a Palatinumon és a Livia parkjában lévő műalkotásokat, könnyen megfeledkezhetsz az idejövet látottakról. Ilyen Róma.

(Strabón: Geographica 5,3,8 Kapitánffy István fordítása)



2017. január 24., kedd

Gyerekjátékok - csak szőrmentén

    A gyerekek midig is gyerekek voltak: szerettek játszani. Akkor is, amikor nem kaptak szebbnél szebb játékokat, akkor is, ha nem tanították meg őket a különféle játékok szabályaira. Mert egy gyereknek minden játék: egy dió, egy kavics, egy macska kiváló társaság és egy kosár is bármelyik pillanatban hadihajóvá alakulhat.
   A legenda szerint a csörgettyűt Architas, a nagy görög államférfi és hadvezér találta fel vagy tökéletesítette - mindenesetre a görögök az ő nevéhez kötik ezt a gyerekjátékot. 
    Pausanias a kisázsiai utazásai során említi hogy Heraionban, Héra istennő templomában egy olyan kis, elefántcsonttal díszített kiságyat látott, ami a pisaei fejedelem lányának, Hippodameiának s később Pelops feleségének a játékszere volt. Valószínűleg a babája ágya lehetett.
  Népszerűek voltak az állat formájú, agyagból készült játékszerek: ezeket lehetett akár húzni is - valójában a gyermeki fantázia határa szabta meg, hogy mindenre bevethető egy agyagmacska. Ezek az agyagbabák lehetettek akár emberalakú babák is: öltöztethető babák, gyakran mozgatható végtagokkal. Vagy a fiúknak készítettek katonákat, hadvezéreket. Aztán az állatkák is igen változatos fajokból kerültek elő (főleg sírokból): béka, teknős, nyúl, madár, malac, macska, kutya. A lányok a babáikat egészen a férjhezmenetelükig megtartották, az esküvő előtti napon áldozták fel a gyermeki ruháikkal együtt Aphrodité oltárán. Szimbolikusan ez volt a gyermekkor lezárása.
   A gyerekek szívesen játszottak élő állatokkal is: kutyával, nyúllal, kacsával, macskával, vagy akár betanított majmokkal. Szerették a betanított madarakat is, és a fonalra kötött cserebogarakat.Horatius (Satirae II.) kocsiba fogott egérről is beszél. Népszerűek voltak továbbá a kakasviadalok is, amin felnőttek is szívesen részt vettek.
  Szeretek vesszőparipákon is nyargalászni. Plutarkhos említi, hogy Agesilaos király részt vett gyermekei játékában és együtt lovagolt velük a vesszőparipákon. Calerius Maximus meséli Socratesről, hogy azt egyszer Alkibiades a legnagyobb parti kellős közepén találta - vesszőparipán nyargalászni gyermekei társaságában.
   Népszerűek voltak még a kockajátékok és a táblajátékok is, amelyeket tábla hiányában gyakran belekarcoltak szinte bármilyen felületbe. Az edényeken gyakori téma a karikát hajtó gyerek is, ami még a múlt században is népszerű játék volt, akár régi fényképeken is találkozhatunk vele.

Végezetül néhány kép a játékokról:







2017. január 21., szombat

Egyiptomi istenek

Amon         (Thébában) kosfej, két magas toll, napkorong; a levegő, a
             termékenység istene. Az Újbirodalom korában első az istenek
             között, kultusza állami jelleget öltött; azonosult Rével
             Amon-Ré néven
Amszet       Hórusz gyermeke
Anat         a háború istennője, Ré leánya
Anubisz      sakálfejű; a temetők, a balzsamozás istene, a "szívek
             számlálója"
Anuket       a nílusi zuhatagok vidékének védője
Ápisz        Memphisz szent bikája, a termékenység istene
Apofisz      kígyó, Ré legnagyobb ellensége, a felhőzet megtestesítője
Apuaut       temetők, halottak istene
Aton         napisten
Básztet      az örömök istennője
Bész         szakállas törpe; a vajúdó asszonyok, gyermekágyas anyák,
             a házitűzhely jóindulatú istene
Duamutef     Hórusz fia
Epet         a szülést segítő vízilóistennő
Geb          a Föld istene, Nut férje
Hapi         a Nílus istene
Harpokratész a gyermek Hórusz neve
Hathor       szerelem, vidámság, bőség, ég istennője, a zene és a tánc barátja
Heket        a szülés istennője
Henti-Imentu Anubisszal eggyéolvadt halotti isten
Heper        (Heliopolisz) napisten
Hnum         termékenység, alkotás istene; fazekaskorongon alkotta az isteneket
             és az embereket
Honszu       hold- és hadisten, Amon fia
Hórusz       sólyom alakú égisten, Alsó- és Felső-Egyiptom kettős koronáját
             viseli; a fáraók védelmezője, az élők istene
Ihi          a zene istene, Hathor fia
Imhotep      eredetileg Dzsószer király tanácsadója, később a gyógyítás istene
Ízisz        Ozirisz húga és felesége; anyaistennő
Kebehszenuf  Hórusz gyermeke
Maat         igazság, jog, rend istennője
Mandulisz    napisten
Min          termékenységisten, Koptosz sivatagi terület védőistene
Mnevisz      Héliopolisz szent bikája
Montu        Théba főistene, a háború istene
Mut          keselyűistennő, Amon felesége
Nechbet      Elkab város keselyű alakú istennője
Nefertem     Ptah és Szahmet fia, az ifjúság istene
Neftisz      Ízisz, Ozirisz és Széth nővére, Széth felesége, a halottak istennője
Néith        háború, fegyverek istennője
Nut          égistennő; gyermekei a csillagok, naponta felfalja, majd
             újraszüli őket
Ozirisz      a Föld jóságos királya, a holtak istene, a túlvilág bírája;
             öccse, Széth meggyilkolja, feltámad
Pahet        oroszlánfejű viharistennő
Ptah         (Memphisz) a világ teremtője, kézművesek, művészek pártfogója
Ré           sólyomfej, napkorong, jobb kezében ankhjel, az élet jelképe;
             napisten, a világ teremtője
Resef        hadisten, eredetileg a mennydörgés kánaáni-föníciai istene
Su           a levegő istene
Szahmet      háborúistennő
Szelket      skorpióistennő, a zsigerek oltalmazója
Szerapisz    Ozirisz és a görög Zeusz, Aszklépiosz és Dionüszosz
             összevonásából keletkezett isten, a világ ura, gyógyító
Szesat       az írás istennője
Széth        sivatagisten; testvére, Ozirisz meggyilkolása miatt a gonoszság
             megszemélyesítője lesz
Szobek       krokodilnak ábrázolt Nílus-isten
Szokárisz    Memphisz környékén a halottak istene
Szóthisz     a Szíriusz istennője, a Nílus áradásának megindítója
Tefnut       Su nővére és felesége
Thot         íbiszfejű; holdisten, a bölcsesség, az írás és a számolás istene,
             jelvénye az írópaletta
Toerisz      vajúdó asszonyok, gyermekágyas anyák oltalmazója
Uto          kígyóistennő, Alsó-Egyiptom védője
 



2017. január 19., csütörtök

Mezopotámia istenei

Adad        viharisten
An          Éa atyja, égisten
Ansar       Apszú és Tiámat gyermeke, az Égi Világtáj
Apszú       Tiámat férje, az édesvizű tenger
Dumuzi      Istár szerelmese, termékenységisten
Éa          Marduk atyja, a föld és a földi vizek ura
Enki        édesvíz, csatornák, öntözés ura; Éával azonosítják
Enlil       a levegő ura, termékenységisten
Ereskigal   Nergal felesége, az alvilág királynője
Gestinanna  termékenység-istennő
Istár       termékenység-, háborúistennő, az esthajnalcsillag
Kisar       Apszú és Tiámat gyermeke, a Földi Világtáj
Lahamu      Apszú és Tiámat gyermeke
Lahmu       Apszú és Tiámat gyermeke
Marduk      Babilon legfőbb istene
Nanna       holdisten
Nergal      a föld ura, halálisten
Niszaba     termékenységisten
Samas       napisten
Szin        holdisten
Tiámat      az őskáosz női, sárkány alakú harcosa
Utu         napisten