Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: október, 2016

Kísértettörténet 1.

Kép
Volt Athénban egy nagy és tágas, de hírhedt, rontást árasztó ház. Az éjszaka csendjében vascsörömpölés, vagy ha jobban odafigyelt az ember, lánccsörgés hallatszott belőle, előbb távolról, majd mind közelebbről. Végül feltűnt a szellem, egy holtsápadt, csonttá aszott vénség, lengő szakállal, égnek meredő hajjal: lábán béklyót, kezén bilincseket viselt, azokat rázta. Szörnyű és baljós éjszakák voltak ezek, a lakók félelmükben le nem hunytak a szemüket virradatig. A virrasztásnak betegség, a mind jobban elhatalmasodó rettegésnek halál járt a nyomában. Mert hiába tűnt el a rémalak, rémes emléke fényes nappal is fel-felötlött lelki szemeik előtt: a felelem tovább tartott, mint a félelmet kiváltó ok. Így aztán nemsokára elhagyottan, lakatlanságra kárhoztatva állt, maradt a rém korlátlan birodalma. Mégis hirdettek, hátha jelentkezik rá vevő vagy bérlő, aki ezekről a borzalmakról mit sem tud. Éppen Athénba érkezik Athenodorus, a filozófus. Olvassa a hirdetést, hallja az árat, s mert gyanús…

A világ szinesben

Kép
Hajdanán a világ igencsak színes volt. Nem úgy, mint most: harsányan és hivalkodóan; a színek az életet jelentették, a jelenlétet a létben. Egyfajta egzisztenciális valóság.     Az egyiptomiak is szerették a színeket. A görögök tőlük tanulták el a színek használatát és jelentőséget. Amikor a kőbe vésett szobrok végre a maguk lábára állhattak és a domborművekből szobrok lettek, a színek új értelmet nyertek. És a régészeti vizsgálatok alapján az ókorban minden színes volt. A tárgyakat eleve úgy tervezték, hogy színesek legyenek.    Ma már egészen hozzászoktunk a színtelen márványszobrok látványához. Pedig így, színtelenül nem azt látjuk, amit láttak hajdanán, nem azt érezzük, amit alkotóik üzenni akartak vele. Mert a szobrokat nem egyszerűen csak kiszínezték. A szín valamiféle többletet adott a történethez, amit maga a tárgy hivatott elmesélni - szín nélkül a tárgy, a szobor is félkész maradt, befejezetlen, tökéletlen, képtelen a történet elmesélésére. Színek nélkül a szobor halott vol…

Latin gyönyörök és gyötrelmek#41

Kép

Bréking nyúz

Kép
A regényem a mai naptól ingyenesen letölthető a MEK-ről. A Magyar Elektronikus Könyvtár kortárs szépirodalomnak sorolt be. Hogy boldog vagyok? Arra nincsenek szavak...    Egy kis ízelítő a regényből, aki még nem találkozott vele:
Aquincum, a lüktető város a Római Birodalom és a Barbaricum határán, a népek országútján. A férfiak harcolnak és kereskednek, a nők szeretnek és pletykálnak, de ha egy intrika végzetesre fordul, maguk a démonok gondoskodnak róla, hogy senki se legyen biztonságban. Egy átok, ami régebbre nyúlik vissza, mint az emberi emlékezet, de végzetes, mint egy dühös gladiátor, vagy mint egy felbőszült mágus. Mindennek ára van. Néha nagyobb is, mint amit gondolnánk... Még egy jó tanács: soha ne állj szóba félszemű macskákkal!

Istenek jelképei és attribútumai

Aphrodité - alma, gránátalma, mirtusz, rózsa, kagylók, tengeri állatok, galamb
Apollón - kétkerekű szekér, íj, lant, babér
Árész - sisak, pajzs, kard
Artemisz - szarvasűnő, medve, íj, cédrus, diófa
Athéné - olajfa, olajbogyó, bagoly, pajzs/aigisz, lándzsa
Démétér - kalász, mákfej, koca
Dionüszosz - szőlőtőke, repkény, borágó, thürszosz, párduc
Hádész - bőségszaru
Héphaisztosz - kohó, kalapács, üllő, sántítás
Héra - kétkerekű szekér, páva, liliom, kakukk
Hermész - kígyós bot (caduceus), szárnyas kalap, szárnyas saru
Poszeidón - háromágú szigony, ló, hal
Themisz - mérleg, kard, szemkötő
Zeusz - jogar, villám, mérleg, sas, tölgyfa (Dódona), olajfa (Olümpia)

Portrék VI.

Kép

Locusta, a méregkeverő

Kép
Az ember, ha nőnek születik, különösen ravasznak és leleményesnek kell lennie. Nem volt ez másként régen se, most se. Egy nőnek minden korban nehéz volt helyt állnia, különösen akkor, ha a nő független volt, férj és férfiak támogatása nélkül élt.    A Római Birodalom sosem volt unalmas hely, és az időszámításunk előtti első, és az időszámításunk szerinti első században különösen elszabadultak a sötét indulatok. No, nem mintha ezt nem lehetne elmondani a történelem sok szakaszára, de itt most különösen a mérgezési túlkapásokra gondolok. Akkoriban nagy divat lett a nemkívánatos rokont eltenni láb alól. Nem véres mészárlásokkal vagy bérgyilkosokkal, hanem mérgekkel. Az egyszeri embernek akkor sem volt erőssége a gyógynövénytan, vagy a kémia (vagy annak az őse), ahogyan ma is fennakadásokat okoz egy kamillavirág beazonosítása. A gonosz növényekről nem is szólva. Az már tényleg a művészet tárgykörébe tartozik. Egy kis gomba, egy kis nadragulya, és a kellemetlen családtag máris megfogta a fe…

Póló bölcselőknek

Kép

Kariatidák

Kép
Egyesek több terhet cipelnek, mint mások. Nem vagyunk egyformák, és a világ nem az a hely, ahol igazságosan osztják a jót és a rosszat. Kinek több jut, kinek kevesebb.    A kariatidák, a klasszikus görög építészet lányainak aztán igazán kijutott a jóból: az épületek koronapárkányzatát tartják - a fejük búbján. Végül is minden építészeti nőalakot, aki tartóoszlopként vagy díszítőelemként szolgál, kariatidának nevezzük, ám a leghíresebbek az athéni kariatidák, az Erekhtheion lányai. A kariatidák a görögországi Káriából származnak, ez egy ősi város a Pelopponnészoszon. Kária városa Artemisz istennő templomáról híres, az Atremiszionról. Artemisz istennő kultusza női kultusz, és mint olyan, kevés információ maradt fenn róla. Artemisz papnői a város szent diófáját táncolták körbe, táncukkal az élő növényeket, az élő természetet jelenítették meg. Egyikük egy nádból font kosarat vitt, amiben a kultusz szent kellékeit tartották. Ez a kosarat vivő lány a kariatidák között is felbukkan, az egy…

I, Claudius 5. - Some Justice

Kép

Latin gyönyörök és gyötrelmek#40

Kép

Különféle tornagyakorlatok

Kép
Hogyha karizmaidat fegyvert forgatva gyakorlod, vagy csábít a birok s te kiállsz és összeakaszkodsz: félrehajolsz s kapod el máris ha kitámad a társad, kört rósz körre köré, gyors lábad szedve cikázol, megfutamodni se bír, vele, útját szegve, cicázol, s hol mellén matarász szaporán dögönyözve az öklöd, hol pedig oldalról sebesen behuzol neki egyet. Éppen ilyen gyors vagy, ha mulattat röptiben ütni vissza a labdákat, tovaszállót még utolérni s már leesőfélben megcsípve hajítani vissza.
(Laus Pisonis 178-187 Hegyi György fordítása)

Portrék V.

Kép

#49

Kép