2016. május 18., szerda

Séta a Hercules villa romkertjében - vezető


Az 1967-ben megnyitott romterületen Aquincum katonavárosának egyik fényűző kivitelű lakóházának romjait tekinthetjük meg. Az épületet a kr.u. 2-3. század folyamán többször átépítették és bővítették, majd a 4.században, az épületek lehagyása után temető létesült, erről a romkertben néhány, kőlapokból összeállított sírláda is tanúskodik.
   A romterületre levezető lépcsők után bal felől egy kisebb védőépület előtt haladunk el. Az épületben két mozaikpadló látható, ezek megtekintését visszaútban javasoljuk.

Épületmaradványok a kertben


   Továbbhaladva a kertben épületmaradványokat látunk, amelyek már a villa első építési periódusában, a 2.század első felében megépültek. A téglalap alakú épület ebben az időben valószínűleg hét helyiségből állott (az iskola alatt az ásatás csak kismértékben volt lehetséges). A központi fűtés az 1.azámú szoba nyugati oldala felől történt, ahol egy kisebb fűtőhelyiséget építettek. Ezt a fűtési rendszert hypocaustumnak nevezték, lényege a padló alatti fűtőtér kialakítása volt, amelynél a padlót 70-80 cm magas trchyt-andezit-ből faragott oszlopok, vagy téglából épített pillérek tartották. A forró levegő ezek közt cirkulálva alulról melegítette a helyiséget. A tüzelőt a megfelelően kialakított fűtőhelyiségben, a fűtőnyíláson (praefurnium) át helyezték be.
   Innen áramlott be a meleg levegő a szoba padlója alatti fűtőtérbe, onnan tovább pedig a többi helyiség padlója alá. A fűtőtér olykor csak keskenyebb fűtőcsatorna volt, ahol legfeljebb egy sor oszlop támasztotta alá a padlót.
   Az eredeti épületet a 2-3. század fordulója táján történt kibővítés után tovább használták, de a keleti helyiségsort északi és deli irányban meghosszabbítva egy reprezentatív, mozaikpadlókkal díszített épületszárnyat alakítottak ki. E szárny déli végén helyezkedett el az iskolaépület alatt megtekinthető, 6x8,5 m-es félköríves záródású – apszisos – díszterem, észak felé pedig a nagy védőépületben további három mozaikpadlós szobát láthatunk.
   A védőépület és az iskola közötti falmaradványok között egy kétszárnyú ajtóhoz tartozó küszöbkő látható: ezen az ajtón lehetett belépni a 8.számú helyiségbe, amely fűtött volt, a padlószintje alatt T alakú fűtőcsatornát alakítottak ki. Ehhez észak felől egy kis fűtőhelyiség (praefurnium) csatlakozott, ahonnan az egész keleti helyiségsor fűtése történt mind északi, mind déli irányban.

A villa díszterme az iskolaépület alagsorában


   Az épületek mozaikpadlóval (opus musivum) történő díszítése a Severus korban, a 3.század első felében terjedt el a legtehetősebb lakosok körében. Ezek a padlók többnyire geometrikus mintájúak voltak, de olykor művészi színvonalú figurális ábrázolások is készültek. A mozaikkészítő mesterek mintakönyveit a híres képzőművészeti alkotások kompozíciói alapján állították össze. Ezekből választották a megrendelők a kedvelt mitológiai jeleneteket.
  A mozaikok úgy készültek, hogy a többrétegű, felfelé egyre finomodó téglaporos habarcsos alapozó rétegbe (terrazzo) ágyazták a különböző színű, apró kocka alakúra formált kőzetdarabokat. A mozaik keretdíszét nagyobb szemekből, míg a középső figurális mezőt kisebbekből állították össze.
   Az iskola alatti 7.számú terem mozaikja Héraklész mítoszából vett jelenetet ábrázol. Töredékessége ellenére – az alatta lévő fűtőtér beszakadása miatt pusztult el a mozaikpadló fele – az ábrázolás témája és szereplői jól felismerhetőek.
   A mozaik nyugati oldalán a keret mintájának változása mutatja a díszterem főbejáratának a helyét, a keretdísz téglalapokból és négyzetekből kombinált geometrikus minta, amely a bejárati résznél rácsmintára vált. A jelenetet közvetlenül színes szalagfodor motívum fogja körbe. A belépő egy Dinysos-Bacchus, a szőlő és a bor istene tiszteletére tartott szüreti felvonulással (thiasos) találta magát szembe. A középpontban egy szőlőlugasban álló csoport a részeg Herculest támogatja, aki a kép bal szélén látható jellemző fegyvere, attributuma, egy vastag husáng alapján ismerhető fel. Az alakok felsőteste már elpusztult, ugyanígy a terem keleti felének mozaikdísze is, amely nyilván a mítosz egy másik ideillő jelenetét mutatta.
   A szüreti jelenet és a keret közötti keskenyebb képsáv témája ugyancsak a szürettel kapcsolatos. Balról egy szárnyas genius szőlőfürtöt nyújt egy vele szembejövő tigrisnek. A tigris Dionysosnak gyakori kísérője, egyben jelképe is. Az ábrázolás jobb oldalán egy szőlőprés látható, a baloldalon lévő elpusztult.
   Az apszis mozaikképe szintén egy szőlőlugasban álló tigris volt, amelyből csak a farok és egyik hátsó lába maradt meg. A kép kerete itt színes szalagfonat, a külső keret pedig csavartvonalas indadísz.
   A szoba főbejárata a mozaik mintázata alapján nyugatról nyílt, az ásató felfedezése szerint talán egy belső kertből. Közvetlen bizonyítékot erre azonban az ásatások nem szolgáltattak és az ásató szerint az sem teljesen világos, volt-e átjárás északi irányban a keleti épületszárny többi mozaikos szobája felé, tekintettel arra, hogy a mozaik mintázata ilyet nem jelez. A mozaikpadló alatt előkerültek a szürke, trachytból faragott hipocaustum oszlopok és a korábbi építési periódusból származó falak. Ezeket a mozaikos terem fűtésének kialakításánál is felhasználták oly módon, hogy a fűtőtér nem terjedt ki a terem teljes alapterületére: az apszis alatt és a terem nyugati sávja alatt nem volt fűtőtér. A fűtés dél felől történt, a 8.helyiség felől átvezető fűtőcsatorna segítségével.
   A bemutatóterem falán egy fehér színű, stukkótöredékekből összeállított falifülke tűnik szembe. Felső lezárása kagylódísz, amelyet félkörívben díszes párkány fog körül. Ezt a külső sorban ún. tojássorból kialakított tagozat, ezen belül pedig egymással szembeforduló delfinekkel díszített tagozat alkotja. A párkány kétoldalt a fülkét közrefogó csavard díszű oszlopokra támaszkodik.
   A falifülke mellett gipszbe ágyazott falfestménytöredékek is emlékeztetnek a villa eredetileg kialakított rendkívül gazdag belső díszítésére: madár, növényi kandeláber, delfinek sorozatával díszített geometrikus minta, zöld növény. Az ásatás idején a falak alsó részén még meg lehetett a falfestés indítását figyelni, de a falfestménytöredékek többségét a villa elplanírozott romjai közül gyűjtötték össze. Az itt látható válogatás a talált darabok elenyésző része.

A nagy védőépületben bemutatott három mozaikos szoba


   A védőépületben a 10.,11., és 12. sz. szobák maradványai láthatók. Mindhárom szobát mozaikpadló díszítette. A szobák fűtését déli irányból a padló alatt I és T alakban végigfutó fűtőcsatornák biztosították. Az egyes szobák falát az épületek elhagyása után nagyrészt kibányászták, a szobák pontos méretét a mozaikpadlók mérete alapján lehetett meghatározni.
   A 10. számú szoba mozaikpadlója geometrikus mintájú. Külső kerete hasonlít az apszisos teremben látható keretdíszre: téglalapokból és négyzetekből kombinált minta. Ezen belül piros és fekete, csúcsaikon érintkező négyzetekből szerkesztett mezőkben, nyolc négyzetben, váltakozva háromszögekből összeállított minta és az úgynevezett Salamon csomó látható. A padló közepén egy kisméretű figurális ábrázolás lehetett. A mozaik középső része itt is a fűtőcsatorna beszakadása miatt pusztult el.
   A 11. helyiség keretdísze téglalapokkal, négyzetekkel és háromszögekkel kombinált meandervonal. Ezen belül ugyancsak színes téglalapokból és négyzetekből kombinált motívum kerete a mára már elpusztult emblémát, vagyis képpel díszített középmezőt. Megfigyelhető, hogy a külső keretet mindig nagyobb mozaikszemekből rakták ki, míg a közép felé haladva ezek a szemcsék egyre kisebbedtek. A mozaik egy részének pusztulását, a szomszéd helyiséghez hasonlóan itt is a fűtőcsatorna beszakadása okozta.
   A védőépületben látható utolsó, 12. számú helyiség mozaikja ismét Hercules mítoszából ábrázol egy jelenetet. (A védőépület területén kívüli még egy további, 13. sz. helyiséget is megfigyeltek, de annak már csak jórészt elpusztult terrazzo padlója volt.)Itt a külső keretet nyolcszögekből és négyzetekből kombinált minta alkotta, a nyolcszögekben szvasztika mintával. Ez a „horogkereszt” motívum ősi termékenység –és napszimbólum és gyakori a római kori mozaikokon, de más kultikus tárgyakon és korábbi korszakokból is jól ismert. Ezen belül egy újabb keretelő mező, rombuszokból, háromszögekből, mandula és pelta (ún. amazonpajzs) mintákból összeállítva. A középen lévő emblémát színes négyszeres szalagfonat fogta körbe.
  A középső, jórészt megmaradt képes mezőben Hercules és Deianeira ábrázolását láthatjuk. A monda szerint Hercules Deianeirával, fiatal feleségével utazva, az Euanos folyóhoz érkezett. Itt Nessus kentaur – félig ló, félig ember – szállította át az utasokat a folyón. A mozaik a féltékeny Herculest ábrázolja, amit mérgezett nyilával rálő Nessusra, aki erőszakoskodott a feleségével. A kép jobb szélén Euanost, a folyóistent láthatjuk. Nessus kentaur azt mondta Deianeirának, fogja fel a sebéből kiömlő vért. Ez a vér megőrzi majd számra Hercules szívét. Ezért a gyanútlan Deianeira egyszer féltékeny lévén, egy Nessus vérébe mártott köntöst küldött a férjének, amelyet az fel is vett. A ruha rátapadt testére és égette. Végül Hercules, hogy kínjaitól megszabaduljon, máglyára lépett. A máglya meggyújtása után a hős egy felhőben a halhatatlan olympusi istenek közé emelkedett. A nyilvánvalóan mintaképek alapján készült mozaikkép Pannonia eddigi legszebb mozaikjának számít. A ránkmaradt 124,5x68 cm-es középmezőt 60 000 kis kőlapocskából rakta ki a mozaikkészítő mester. Feltételezik, hogy ezt a középmezőt késztermékként hozták be egy alexandriai mozaikkészítő műhelyből.
   Hercules kultusza különösen a Severus korban terjedt el Aquincumban. A feliratos emlékek alapján tisztelete elsősorban a hadsereg vallásosságában játszott szerepet, mivel a dunavidéki, illyricumi hadsereg védelmezőjének számított, de ugyanakkor a császári ház tagjai is különös tisztelettel illették. Hogy a Meggyfa utcai villa mozaikpadlóin Hercules ábrázolásai láthatók, arra utal, hogy a villa tulajdonosa is kötődését fejezte ki ehhez a kultuszhoz, s ezzel együtt lojalitását az uralkodóházhoz és a hadsereghez. A védőépülettől keletre lévő falmaradványok összefüggését a Hercules villával a kutatások nem tudták tisztázni.

A villa fürdőjének mozaikjait bemutató védőépület


   A mozaikok a villa magánfürdőjének két helyiségét díszítették. Az egyik ökölvívókat ábrázol, baloldalt a győztes áll, míg ellenfele vérző fejjel már a földre rogyott. Hajuk jellegzetesen a fejtetőn összefogva, kezükre szöges szíjat csavartak „bokszkesztyű” gyanánt. A kép jobb oldalán lévő állványra felakasztva két strigilis (vakarókés), mellette az állványhoz támasztva egy nagy pálmaág látható. A pálmaág a győztesnek jár, a strigilisszel a küzdelem befejezése után a testükre tapadt olajos port, homokot távolították el. A mozaik mind témájában, felépítésében mind stílusában, kivitelezésében igen hasonló a polgárvárosi „nagy lakóház” fürdőépületében fennmaradt birkózókat ábrázoló mozaikpadlóhoz: kevés színt használ és az éles kontúrokat fekete színnel hangsúlyozza, ellentétben a villában lévő festői hatású Deianeira mozaikkal. A feltűnő hasonlóság miatt joggal feltételezhetjük, hogy a mozaikokat azonos mester készíthette.
   A másik, csak töredékesen megmaradt mozaik hasonló stílusú. Feketével keretezett fehér mezőben egy szárnyas alak részletét, egy fejet és egy fél szárnyat láthatunk.
   Ugyanebben a védőépületben állították ki a közeli Berend utcában előkerült márványszobrot, amely tógás férfit ábrázol – talán az egyik szomszédos villa tulajdonosát.
   A védőépület mögötti felárt falmaradványok minden bizonnyal a fürdőépülethez tartozhattak, így a kettős apszisos vízálló terrazzóval burkolt medence a mozaikoktól északra. Sőt, a mozaik témaválasztása is az épület fürdőfunkciójára utal. Sajnos, az ásatás idején nem sikerült az épület teljes alaprajzát és pontos építéstörténetét felderíteni. Kétségtelen azonban, hogy a hasonlóan gazdag városi villákhoz saját különálló fürdőépület tartozott, amint az a polgárvárosban  és az újabb katonavárosi ásatások során is világossá vált. Ez a Hercules villa esetében is így volt.
   A védőépülettől nyugatra egy Ény-DK-i, nagyjából a villa tájolásával és a kerítésfal tájolásával megegyező  irányú kőlapokkal fedett csatorna húzódik, amelybe a fürdő irányából csővezeték köt be. A kerítésfalon belül a romkertben lévő négyszögletes, 2,60x2,80 m-es alapterületű építmény rendeltetése bizonytalan, az ásató esetlegesen őrfülkének határozta meg.
   Ettől nyugatra egy hasonló tájolású fal a villa kerítése lehetett. A falat kívülről úttest kísérte, keleti szélén kőfalas csatorna vagy vízvezeték húzódott.
   A villa elhelyezkedése, építészeti kialakítása és gazdag díszítése midenképpen tehetős és befolyásos tulajdonosra utal. A művészi mozaikok, a stukkó- és falfestménydíszek megrendelője a helytartói székhelyen élő elit egyik tagja lehetett. A katonaváros északi sávjának kutatása azt mutatja, hogy itt hasonló gazdagságú villák sorakoztak, a római birodalom tartományi fővárosaiban élt előkelők igényeinek megfelelően kialakítva. Nem véletlen, hogy ezek az épületek a helytartói negyed közvetlen szomszédságában álltak. Az itt talált művészi alkotások tematikája – így a Hercules mítosz ábrázolásai is – a tulajdonosok lojalitását fejezte ki a hadsereg és az uralkodó császár irányában. A Hercules villa a 3. század első felében virágzó aquincumi katonaváros egyik, de nem egyetlen kiemelkedő szépségű épülete volt. A villa elhagyása a 3. század legvégén vagy a 4. század elején történhetett meg. A 4. század második felében már romos volt, mert az itt talált kincslelet legkorábbi darabja Nagy Konstantin császár uralkodásának idejéből, legkésőbbi darabja II. Constantius idejéből származik. A kincset a Deianeira mozaik fölötti omladékba ásták bele, legkorábban II. Constantius uralkodása alatt. Ebben az időben az elhagyott romos épület helyét már csak temetkezésre használták. A romkertben látható négy későrómai sírláda ebből az időből származik. Az egyiknél egy korábbi sírfelirat darabját használták fel.

Németh Margit: Az Aquincumi Hercules villa és a katonaváros emlékei vezető (Budapest, 2006)












 

Megjegyzés küldése