Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: április, 2016

Homer Odysseája; hellénből fordította Szabó István (1846) huszonharmadik ének

Penelope férjét elvégre megismeri tisztán.
Éltes anyó ezalatt nagyon örvendezve lihelt fel
Hirrel az asszonyhoz, hogy kedves jó ura megjött.
Térdei reszkettek, bicegett két lába alatta.
Fője felett állván meg imigy mondotta le hozzá:
„Kelj fel Penelope, én gyöngyöm, hogy szemeiddel
Lássad végre, mit olly szakadatlan vágygyal ohajtasz;
Itthon Odysseus, és noha későn, végtire megjött!
A deli hőslőket megölé, kik háza körében
Dultak, emésztették javait, törtek fia ellen.”
Szólt neki erre viszont szellemdús Penelopeia:
„Kedves dajka, megőrítettek az istenek! A kik
Dőrévé nyomorithatnak bármillyen eszélyest,
És botor emberböl józant alakítani bölcsek;
Ők eszevesztettek, ki maiglan helyre beszéltél.
Mért gúnyolsz engem szomorú fájdalmakon égőt
Félre beszédiddel, s kellett felverned az édes
Álombol, melly pilláit szemeimnek igázá?
Mert illy jól soha még nem aludtam, m’óta Odysseus
Elment a gonosz (és ki se mondhatom) Ilion ellen.
Térj be azért innen s távozzál vissza körödbe:
Mert ha ezen szóval körnémbereimböl …

Program!

Kép

Az istennők szépsége egykor...és ma

Kép

#30

Kép

Homer Odysseája; hellénből fordította Szabó István (1846) huszonkettedik ének

Háza dulóit egyűl egyig elvesztette Odysseus.
Erre kibontakozott rongyábol terves Odysseus,
S a küszöbön termett kézíjasan és lövedékkel
Terhes puzdrával; s kiszilálván lábi elébe
A szárnyas nyilakat szólott a nyalka sereghez:
„E veszedelmes bajverseny bé volna fejezve.
Most pedig egy más célba, hová ember soha sem lőtt,
Hadd lássuk betalálhatok-e; kedvezzen Apollon!”
Szólván a keserű nyilat Antinoosnak irányzá.
Ő épen poharat készült emelinteni, a szép
Két fülüt és aranyat; már ott forgatta kezével,
Hogy kiüríti borát, miután megöletni koránsem
Volt esze ágában. Ki remélné, hogy lakomázó
Férfi seregben, egy annyi között, ha különben erős is,
Szörnyü halált és borzasztó veszedelmet okozzon?
Őt egyenest torkon sebhette Odysseus íja;
Gyönge nyakának tulsóján szaladott ki az érc hegy.
Félre hanyatlott, és kiesett egyszerre kezéböl
A serleg; mindjárt vér vastag sipja tolult ki
Orrán, hirtelenűl elrúgta magátol az asztalt
Lábaival s leveré padolatra fölűle az étket;
Megrondúla kenyér és hús. Felzúgtanak erre
A …

Kik jönnek Rómába?

Kép
Caesar, hol van olyan barbár, oly félreeső föld, honnan senki se jön látni a városodat? Itt van a thrák földműves a Haemus bérceiről, s ló – vérrel töltekező szarmata sem marad el, sem ki a Nílusból forrásánál ihatik már, sem ki a tengerek távoli partjain él. Jött sietősen a mór, sietősen jött a sabaeus, s jött parfőmmel agyon kenceficézve a cilix, járt itt már csimbókba tekert frizurájú sygamber, s – más frizurával – járt itt etiópiai. Más – más mindek a nyelve, de abban teljes az összhang, hogy méltán nevezett téged „atyának” e hon.
(Martialis: De spactaculis 3 Hegyi György fordítása)

Róma utcáin

Kép
Rómát szemtelenül kisajátította a kalmár, s tolt küszöböt kiszabott régi helyéről odébb. Germanicus, te kitágíttattad a keskeny utat mind, utcává tettél hajdani szűk közöket. Oszlop nincs többé butykos-fűzérrel övezve, praetornak nem kell sárba tocsognia már, nem villoghat a sűrű tömeg közepén a borotva, s nem foglal mocskos kocsma egész utat el: borbély, kocsmáros, lacikonyhás – megvan a boltjuk. Így lett Róma e se vége se hossza bazár.
(Martialis 7,61)

Randi :-)

Kép

Az istenek Görögországban napoznak

Kép

Róma napja

Kép
Ma van Róma napja, az alapítás ünnepe. Emlékezzünk erre a napra: i.e.753.április 21 - mert ez a Birodalom nagy napja!
Szintén a mai napra esik Parilia ünnepe is: Pales ünnepe. Az istennő eredetével maguk a rómaiak sem voltak teljesen tisztában, az állatok, mezőgazdaság, nyájak, pásztorok istennője. Ünnepségén a szalmatűz lángjával (füstjével) tisztították meg a nyájakat, a tisztulni vágyók pedig a szalmatűz lángjával tisztultak, amit rituálisan átugrottak. Persze átugrani valamit elég rázós kérdés Rómában, különösen ezen a napon, de jelen esetben ez megengedett :-)

Múmia-randi

Kép

Mit ér a vagyon?

Kép
Végtére is minek hajhásszák ezt a bajt hozó vagyont, ha még azért sem, hogy a gyerekekre szálljon? S végtére is mit meg nem rontott a vagyon? Először is ebből kezded építeni a palotáidat, melyeket olyan magasra húznak, hogy a használatra és védelemre szánt lakóházak most veszedelmet, nem oltalmat nyújtanak, hiszen az épületek olyan magasak és az utcák olyan keskenyek, hogy nem védenek meg a tűzvésztől, és a romok közül semerre sem menekülhetsz. Az esztelen fényűzés kedvéért kibányásszák az összes követ, kivágják a világ minden erdejét; a bronzot, a vasat, de már az aranyat is házak építésére és díszítésére használják, persze csak azért, hogy aztán éjjel-nappal rettegve várják, mikor dől romba, mikor ég le a ház, akár a rossz szándék, akár a véletlen borította lángba. A díszes mennyezetek és galériák a Város veszedelmei, mert az emberek nem a magukét óvják, hanem ellenség módjára idegen jószágot igyekeznek megkaparintani; s míg a magukéban más, még gazdagabb portéka vész el, a tűzvész k…

Egy római villa

Kép
Apró birtoka Martialisomnak fenn nyujtózik a Ianus-hegy gerincén szebben a Hesperisek gyümölcsösénél s lankán lejtve le tágas teraszokkal. Enyhén domboruló, fennsíkos orma sütkérez ragyogó egekbe nyúlva, s míg felhőbe borult a völgyek öble, nem csillog, csak e csúcs csodás tüzében.
Égig tornyosulón e büszke villa fénylő csillagokig szökell sudáran. Jól ellátni a hét halomra innen, s végigszánthat a szem széltébe Rómán a Albán, Tusculumon, seregnyi dombon, s erdős tájakon át, a városon túl, Fidenae falain s a törpe Rubraen, s egy pompás ligeten, Perenna Anna kertjén, mely szüzi vérözönnek örvend. Láthatsz, Flaminia, Salaria nyílt útján sok fuvarost; édesded álmuk meg nem rontja zajos keréknyikorgás, nem rebbentheti el hajós-ricsaj sem vagy rab gályavonók rikoltozása – bár nem messzi a híd, a Mulvius, hol szántják szent Tiberist a gyors dereglyék.
Villáját – paloták sorába illő – élvezd, mint magadét, kinál a gazda. Nincsen gyűlölet itt: busás, baráti vendéglésre a ház kitárva sarkig. Vélnéd Alcinous kegyes laká…

Latin gyönyörök és gyötrelmek#25

Kép

Toga! Toga! Toga!

Kép

Itt a tavasz, ölts togát!

Kép

Aiszóposz meséi: A halász

Kép
Egy fuvolázáshoz értő halász fuvolájával és hálójával kiment a tengerpartra, egy kiugró szirtre állt, és fuvolázni kezdett, mert azt hitte, hogy a halak a szép hangra maguktól ki fognak ugrálni a partra. Mivel azonban kitartó játékával sem ért el semmit, letette a fuvolát, fogta a hálót, a vízbe vetette, és sok halat kifogott vele. Miután kidobta őket a hálóból a partra, és látta, hogyan fickándoznak, így szólt: „Nyomorult állatok, amikor fuvoláztam, nem táncoltatok, most meg, amikor abbahagytam, megteszitek?”
   Azokra illik ez a mese, akik nem az alkalomhoz illő dolgot csinálnak.

Hajviseletek: görög nők

Kép

Hajviseletek: Veszta szüzek

Kép

Hajviseletek: római menyasszony

Kép

Latin gyönyörök és gyötrelmek #24

Kép

Görög kanálkák

Kép

Aiszóposz meséi: A róka és az oroszlán

Kép
A róka sohasem látta az oroszlánt. Mikor azután véletlenül szembetalálkozott vele, első látásra annyira megijedt tőle, hogy kis híján belehalt. Második találkozásuk alkalmával is megijedt ugyan, de már nem annyira, mint legelőször. Mikor pedig harmadszor is látta, annyira nekibátorodott, hogy oda is ment hozzá elbeszélgetni vele.     A mese bizonyítja, hogy a szokás a félelmetes dolgokat is megszelídíti.

Görög szelek

Kép

Irigy művészek

Kép
A cikk alapja egy fészbuk-bejegyzés. Kíváncsi voltam, hogy mi a 'közvélemény' a témával kapcsolatban. Persze ez nem egy reprezentatív felmérés, csak amolyan körbe-érdeklődés. A végeredmény meglepő? Igen is, meg nem is.    De miről is van szó? Találtam néhány képet, ami ókori/középkori szobrokat ábrázol, de mai ruhákban. Ettől az eredeti művészeti tartalmak vitathatatlanul megváltoznak. Ezt a változást kerestem, hogy kinek mit jelent. Lehet-e az ókori szobrokat modern kontextusban ábrázolni? Van-e egyáltalán értelme egy letűnt világot a mai korra ráhúzni? Nem lesz-e torz a modern értelmezés? És még ezer kérdés. Kurta válaszokat kaptam, de talán pont ezek a kényszeredett rövidségek árultak el a legtöbbet a közízlésről. Illetve köz-ízléstelenségről.    Egy művész akkor művész, ha homlokon csókolták a Múzsák, ha megvan benne az isteni ihlet, ha képes több lenni, mint az emberek tömege. Akkor viszont művész, akkor is, ha nem Nobel-díjas író, hanem a konyhájában sütöget. Persze ezt …