Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március, 2016

Nyulak...

Kép
Bár az ókorban egészen keveset húsvétoltak, azért néhány nyúl ünnepi hangulatot hoz a digitális hétköznapokba...


Latin gyönyörök és gyötrelmek #22

Kép

Edények és az ő kecses testük

Kép

Egy kert anatómiája

Kép
A római falfestményeknek megvan a maguk sajátos stílusa. Szinte kivétel nélkül a laikus szemlélő is képes megállapítani egy falfestményről, hogy római kori-e. Van egy közös stílusuk. A művészettörténészek köteteket tudnak teleírni ezzel a megfoghatatlan varázzsal, ami a falfestményeket át meg áthatja, de tagadhatatlanul létezik valami varázslat a dologban.    Számomra nagyon kedvesek a 'kert' témájú festmények. A falon megelevenedő természet, a meghosszabbított külső tér, a természet becsempészése a városi életbe. Mindig eszembe jutnak a régi panel lakásokban az egész falat díszítő természet-fotók. Vagy egy őszi erdő, vagy pálmafás tengerpart volt, sok otthonban ugyanaz a kép köszönt vissza. Mégis, van benne valami közös. Az érintetlen utáni vágy, a menekülés, a kiszabadulás abból a börtönből, amit mi, emberek magunknak teremtettünk. Visszatérés az egyszerűséghez, az ártatlansághoz, talán az édenhez.     Ám a római kertek mégsem annyira édeniek. Talán azért, mert nem vadak, ne…

Homer Odysseája; hellénből fordította Szabó István (1846) huszadik ének

Bízik Odysseus; a hőslők torzképei; jóslók.
Ámde Odysseus a tornácban fészkele, tulkok
Cserzetlen bőrét teregetve alája, fölülröl
Sok juhok irháját, miket ott az akhivok ölének;
Eurynome bojtos gúnyát vete a feküdőre.
A hőslőkre gonosz tervekkel Odysseus a mint
Éberül itt feküdött, ím jöttenek a palotábol
A deli hőslőkkel szerelembe vegyülni kacér nők,
Összebeszélgetvén és pajkoskodva nyihogván.
Nékie keblében zajosan háborga fel a szív;
S mindenüvé jártatta eszét, tűnődve magában,
Felrobbanva halált termeszszen-e mindenikének,
Vagy végszer s legutóbb elereszsze vegyülni az ádáz
Hőslőkkel: keserűn ugatott szive keble balában.
Mint neveletlen kölkeinek körülötte sivó eb
Mindenegy isméretlent megcsahol, és neki berzed;
Úgy ugatott ennek belsője az iszonyu dolgon.
De mellét sujtván mondá kurholva szivéhez:
„Veszteg, oh szív; láttál immár kinosabbat is ennél
Az nap, hogy megevé szeretett bajtársidat a vad
Kyklops; ámde türél békével, mignem az elmés
Terv kihozott barlangjábol, megromlani vélőt!”
Igy szólott va…

Néha...

Kép

Aiszóposz meséi: Aiszóposz a hajóépítő műhelyben

Kép
Egyszer Aiszóposz, a mesemondó, időtöltésből bement egy hajóépítő műhelybe. Mikor a hajóácsok gúnyolódtak vele, és mindenképpen szóra akarták bírni, Aiszóposz a következőt mondta el: „Valamikor régen létrejött az űr és a víz; de Zeusz létre akarta hozni a szárazföldet is, és ezért megparancsolta az űrnek, hogy háromszorra igya ki a tengert. Az bele is kezdett, és először a hegyek jelentek meg; mikor másodszor hörpentett, a síkságok is előbukkantak. De ha kedve támad még harmadszorra is inni a vízből, a ti mesterségetek feleslegessé válik.” A mese azt bizonyítja, hogy akik náluk kiválóbbakat gúnyolnak, elfeledkeznek arról, hogy a rövidebbet húzhatják velük szemben.

Az egyiptomi macskák végzete

Kép

Latin gyönyörök és gyötrelmek #21

Kép

Szantorini, Aphrodite

Kép

Időjárás jelentés latinul

Kép

Aiszóposz meséi: A macska és a madarak

Kép
A macska meghallotta, hogy valamelyik udvarban a szárnyasok betegeskednek. Orvosnak álcázta magát, fogta a mesterséghez szükséges eszközöket, odament, és az udvar előtt megállva megkérdezte tőlük, hogy érzik magukat. Azok nyomban megfeleltek neki: „Jól – ha te elmégy innen.” Így van ez az emberek közt is: a hitványak nem csapják be az okosokat, még ha teljes erejükkel tettetik is a segíteni akarást.

Rhüton, a vidám ivócsanak

Kép

A latin macska megmondja#44

Kép

Ovidius: Hősnők levelei XXI.

XXI. Cydippe Acontio Littera pervenit tua quo consuevit, Aconti
     et paene est oculis insidiata meis.
Pertimui scriptumque tuum sine murmure legi,
     iuraret ne quos inscia lingua deos.
et, puto, captasses iterum, nisi ut ipse fateris,
     promissam scires me satis esse semel.
nec lectura fui, sed si tibi dura fuissem,
     aucta foret saevae forsitan ira deae.
omnia cum faciam, cum dem pia tura Dianae,
     illa tamen iusta plus tibi parte favet
utque cupis credi, memori te vindicat ira:
     talis in Hippolyto vix fuit illa suo.
at melius virgo favisset virginis annis,
     quos vereor paucos ne velit esse mihi.
languor enim causis non apparentibus haeret,
     adiuvor et nulla fessa medentis ope.
quam tibi nunc gracilem vix haec rescribere quamque
     pallida vix cubito membra levare putas?
nunc timor accedit, ne quis nisi conscia nutrix
     colloquii nobis sentiat esse vices.
ante fores sedet haec quid agamque rogantibus intus,
     ut possim tuto scribere, …