Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november, 2014

Magyar virtus a római korban

Kép
Volt egy kedves szó a sumerben amelyet talán jószágnak, négylábú háziállatnak lehetne fordítani. Úgy hangzott: buru. Bari, barom, birka, bárány, borjú. Sokszor ilyen szócsaládoknál úgy érezzük, hogy milyen logikus a magyar nyelv. Aztán kiderül, hogy van egy alapszó valahol a távoli múltban. Csodálatos, hogy módunkban áll e titkok megfejtése! Az említett példa, nem gondolom, hogy további magyarázatot igényel. Magyaráz viszont az Etimológiák című, 2009-ben kiadott könyv.    -Birka: "vagy cseh jövevényszó, vagy a "berreg" igével összefüggő hangutánzó eredetű szó." (Bocs, de  nem bírom ki, hogy amelyik birka berreg az bizonyára motorozik.)    - Bari, bárány: szláv jövevényszó    - Barom: "honfoglalás előtti török jövevényszó."    - Borjú: "honfoglalás előtti csuvasos típusú török jövevényszó."   Tehát a mai nyelvtudományunk a magyar nép számára kegyesen engedélyezi a honfoglalás előtt a borjúnak, baromnak végülis a marhának ismeretét. A …

Görög istenek - arcképcsarnok

Kép

Odüsszeia: Második ének- hogy legyen kedved elolvasni

Második ének: Az ithakaiak gyűlése, Télemakhosz elutazik (1-434)
   Athéné némi bűbájjal látja el Télemakhoszt, aki épp az első népgyűlést hívja össze, mióta Odüsszeusz elment. Az első, aki szóra emelkedik: Aigüptiosz. Az ő fia, Antiphosz is elment Odüsszeusszal Trójába, és a hazaúton a küklópsz Polüphémosz őt (is) megvacsorázta- de ezt most még nem tudja a boldogtalan apa, csak mi, olvasók tekinthetünk egy kicsit előre. Az apának még három fia van (az egyik pont Eurünomosz, Penelopé kérőinek egyike), de ez az egy, akiről nem tud semmit, nem hagyja nyugodni.    Télemakhosz elmondja, hogy a házukat ellepték a kérők, valóságos invázió alá vették. Erre elsírja magát (ne tessék felháborodni, ez nem egy hisztis kisfiú kirohanása, hanem a férfivá serdülő, még támaszra szoruló fiú tehetetlensége, hogy nagyonis szüksége lenne az apja tanácsára, jelenlétére). Antinoosz nem hagyja szó nélkül a kifakadást: Penelopé mindannyiukat hitegeti, és ennek lassan már négy éve. Mindig azzal hárítja el…

A latin macska megmondja#14

Kép

Odüsszeia: első ének- hogy legyen kedved elolvasni

Első ének: Az istenek gyűlése, Athéné intelme Télemakhoszhoz (1-444)
   Zeusz Hermészen keresztül üzen Aigeszthosznak, hogy ne vegye nőül Agamemnón hitvesét (Klütaimnésztrát). Lám hiába minden isteni intelem, végül Agamemnón fia, Oresztész, meggyilkolta Aigiszthoszt. Az istenek ugyan azt is tudatták vele, hogy magára Agamemnónra sem kéne kezet emelnie, de hiába, Aigisztosz biztos volt a saját igazában.    Pallasz Athénénak személyes favoritja Odüsszeusz, most az ő érdekébe fordul Zeuszhoz. Maga Zeusz is elismeri Odüsszeusz nagyságát, ám mivel Poszeidón haragszik Odüsszeuszra, mert az megvakította a kedvenc kicsi Polüphémoszát (óriás küklópsz, anyja egy nimfa, Porkhüsz lánya), így nincs mit tenni. Meg ugyan nem öli, de nem engedi hazamenni. Ám Athénét sem kell félteni, ha némi furfangról van szó: Hermészt küldi Ogügié szigetére, hogy megmondja a nimfának (Atlasz lánya Kalüpszóról van szó, de itt még nincs megnevezve), engedje Odüsszeuszt útjára, mert ez az isteni döntés.Athéné ezzel …

Eridu, az első város

Kép
Egy kis ízelítő a Sumerhagyaték oldalról, ha érdekel az ősi sumer kultúra, a Közel- Kelet története, és az ókor- keletről!   A sumerek első várossá növő települését Eridunak hívták. A Sumer Királylista szerint itt uralkodtak az első királyok. Ebben az esetben meglehetősen idős lenne a település, mert a lista szerint az első király, Alulim, 28800 évig, a második, Alalngar 36000 évig uralkodott, mindkettő még a vízözön előtt. Sokat gondolkodtam, hogy honnan jöhettek ezek a magas évszámok. Ennyire sűrű napjaik voltak az alattvalóknak? Vagy egy hosszabb időszakot az akkori legkarakteresebb királlyal jellemeztek? Netán ezzel akarták éreztetni, hogy a vízözön után már semmi sem az, ami volt?    A régészek kb. Kr.e. 5400 körülre teszik az alapítását. A városnak 19 ásatási rétegét tárták fel, tehát az első, a legalsó rétegre még 18-szor ráépítettek. A sumer városoknak saját védőisteneik voltak, akik a templomban laktak, élő entitásként ugyan, de egy szobor testében. Eridu legalsó …

A delphoi jósda hagyománya Homéroszról

Kép
1.) Hadrianus római császár Homérosz születési helye és szülei felől érdeklődött Delphoiban. Ezt a választ kapta:
Nemzetségét kérdezed és születése helyét is az örökéletű dalnoknak. Ithakából ered ő, atyja Télemakhosz, Nesztórnak leánya az anyja, ő, ki a legbölcsebb férfit szülte, Epikaszté.
A játékos genealógia forrása az Odüsszeiának az az epizódja, amikor az apja keresésére indult Télemakhosz Nesztór házában találkozik Epikasztéval, akit másként Polükaszténak is neveznek. Lakomát készítenek neki.

Tlemakhoszt ezalatt fürdette a szép Polükaszté, Néleidész Nesztór lánysarjai közt a legifjabb. (Odüsszeia, III, 464-465, Devecseri Gábor fordítása)
2.) Egy késő antik hagyomány szerint Homérosz anyja halandó asszony, apja pedig démon volt. A költő Iosz szigetén fogant, ám születése előtt anyját erőszakkal Szmürnába vitték. Amikor Homérosz férfivá serdült, megkérdezte a Püthiától, kik a szülei és honnan származik. A válasz ez volt:
Kérded, merre hazád. De neked nincs, csak anyafölded. Édesanyádnak föl…

A gladiátorokról, az arénáról 4.

Kép
"Hátra van még a legfényesebb és legnépszerűbb látványosság vizsgálata. „Szeretetajándék” a neve, mert kötelező, és a szeretetajándékot kötelességnek is nevezhetjük. Márpedig őseink kötelességüknek tartották, hogy halottaik tiszteletére megrendezzék ezeket a látványosságokat- miután már ilyen emberséges kegyetlenséggé finomultak. Annak előtte ugyanis azt tartotta a közhiedelem, hogy a halottak lelkét csak embervérrel engesztelhetik ki, tehát foglyokat vagy gonosztevő rabszolgákat vásároltak, és ölték meg a sírnál. Később jónak látták a szórakozás palástját borítani erre a kegyetlenségre. Ezért embereket szereztek, jól- rosszul megtanították őket a fegyverforgatásra, hogy legalább lekaszaboltatni tudják magukat, aztán a halotti áldozatra kijelölt napon ezeket használták föl a sírnál- egyszóval gyászukban emberáldozattal vigasztalódtak. Ilyen volt ez a „szeretetajándék” eleinte; lassanként azonban mind népszerűbb, mert mind kegyetlenebb lett, a vadállatok is csak akkor leltek elé…

A gladiátorokról, az arénáról 3.

Kép
"Pompeius második consulsága idején, a Győzelmes Venus templomának felavatásakor szintén 20, vagy egyes közlések szerint 17 elefánt küzdött a cirkuszban, mégpedig dárdavető gaetulicusokkal. Különösen az egyik keltett nagy feltűnést a viadal folyamán, mert amikor átdöfték a lábszárait, térden kúszott a lovasok ellen, sorra elragadta s a magasba hajigálta pajzsaikat, melyek lehullóban, a nézők gyönyörűségére, szabályos kört írtak le, mintha az állat nem dühében, hanem betanítva dobálná. Egy másik esetben az okozott megdöbbenést, hogy egyetlen találattól kimúlt: nem csoda, a szeme alatt behatoló dárda létfontosságú részt sértett meg a fejében. Egyébként az egész elefántcsapat kitörést kísérelt meg, ami a körös- körül felállított védőrács ellenére is rémületet keltett. Később a diktátor Caesar, hogy ilyesminek elejét vegye, mikor hasonló látványosságot tervezett, vizesárokkal vette körül a porondot; ezt aztán Nero császár feltöltette, s a lovagok ülőhelyét bővítette ki vele. Pomp…

A galdiátorokról, az arénáról 2.

Kép
"Képzeljünk el egy átlagembert, aki halála előtt kap még egy órányi haladékot legfőbb urától, legyen az az isten vagy a király, hogy fordítsa valami nemes cselekedetre vagy élvezze ki tetszése szerint, de aztán visszavonhatatlanul vége: vajon ez az ember utolsó óráján inkább egy ringyóval szórakozna és ariusiai bort inna, ahelyett, hogy megölné Archiast, s Thébát felszabadítaná? Én bizony kötve hiszem. Lám, még a gladiátorok is, persze nem az elállatiasodott barbárok, csak a görögök, bármennyi ínycsiklandó falatot is raknak elébük fellépésük előtt, hátralevő idejükben inkább asszonyukat bízzák barátaikra vagy szolgáikat szabadítják fel, és nem a has örömeinek hósolnak."
(Plutarchos: Non posse suaviter vivi 17.,Kapitánffy István fordítása)

A gladiátorokról, az arénáról

Kép
"Alaptalan a véleményed, hogy csak nagy férfiakban volt meg az erő ahhoz, hogy széttörjék az emberi rabság bilincseit; nem áll az, amit mondasz, hogy erre legfeljebb egy Cato lehetett képes, aki, mikor kardja nem végzett vele, sebét feltépve adta ki a lelkét! Roppant elszántság árán megvetett sorsú emberek is jutottak már biztos révbe, mert ha nem adatott meg könnyűszerrel meghalniuk, s nem választhatták meg kedvükre haláluk eszközét, megragadták azt, ami kezük ügyébe akadt, s az erős akarat tulajdonképpen ártalmatlan tárgyakat is fegyverré változtatott! Minap a vadállat- viadalok kaszárnyájában az egyik germán, akit a másnap reggeli látványosságra osztottak be, félrevonult, hogy elvégezze szükségét: más zugot nem talált, ahová ne kísérte volna őr. Itt az ürülék letakarítására használt fanyelű szivacsot nyelestől a torkába gyömöszölte, s légcsöve elzárásával vetett véget életének. Ez volt csak a halálmegvetés! Az igaz, nem éppen ízléses vagy mutatós: mert van- e nagyobb ostobas…

Az aquincumi amfiteátrumok

Kép
A római birodalmi építészetet- a körszínházak tervezésében is- teljes mértékben a szükségesség és a hasznosság szempontjai irányították. Így például a tojásdad alakot az követelhette meg, hogy a gladiátorcsapatoknak tér álljon a rendelkezésre az előrerohanásra és visszavonulásra. A körszínházak építésénél nagy térséget kellett gyorsan és kevés anyagi erő árán beépíteni. Így alkalmazták itt is az opus caementicum, a rómaias beton, az „öntött falazás” technikáját. A katonai mérnökök munkája is megérződik a tervezésen: Pompeji városfalához hasonló szerkezetben építették meg a nézőtér alapépítményét, ahogyan Vitruvius építészeti író a legerősebb sáncműhöz javasolta; a két párhuzamos körfalat keresztfalak és földkitöltés kapcsolta össze.    Építészettörténetileg az amfiteátrum eredeti római alkotás. A görög színház legfeljebb csak akkor szolgáltathatott volna kiindulópontot, ha az „amphitheatron” szó dupla színházat jelentene. Ez a szó valójában olyan épületet jelent, amelynél a nézőtér, …

Adamik Tamás- könyvbemutató

Kép
2014. november 12-én este az ELTE BTK épületében került sor Adamik Tamás új könyvének a bemutatójára. Egész sokan kíváncsiak voltak rá, pedig nem is Ő néz vissza az emberre minden metró- plakátról (pedig lehetne). Szóval egy hangulatos kis könyvbemutató volt, Ritoók Zsigmond és Takács László részvételével- akik méltatták a könyvet. Adamik Tamás ezúttal a középkor izgalmas világát mutatja meg, az ő szeretnivaló, izgalmas és szenvedélyes stílusában. Ritoók Zsigmond a latin kultúra szerelmese, azt hiszem ez már nem fog megváltozni. Olyan szeretettel és humorral tud beszélni... eddig még csak az írásait ismertem, de hatalmas élmény volt élőben hallgatni. Takács László pedig a britanniai középkori irodalomról egy olyan zseniális előadást tartott, hogy végül mindenki nevetett. Adamik Tamás azt hiszem a latin nyelv legnagyobb élő magyar művelője, egy olyan zseniális szellem, akit csak követni lehet. Remélem még sok könyvet fog írni, az első, amit olvastam tőle, Martialisról szólt. Ez a vil…

Aquincum, a polgárvárosi amfiteátrum

Kép
A jelenlegi Aquincumi Múzeumtól északnyugatra, az esztergomi vasútvonal és a Szentendrei út szögletében láthatók a polgárváros amfiteátrumának nyomai. A két amfiteátrum között feltűnő a méretbeli különbség, ami magában véve is jelzi a polgárváros kisebb jelentőségét. Körszínházának ellipszise 86,5, illetőleg 75,5 méter hosszú tengelyvonalakon alapul. Ezért nézőtere, kb. 3320 négyzetméternyi területével, csak 6-7000 főnyi közönséget fogadhatott be. Ez a szám megfelel a polgárváros felnőtt, szabad lakosságának. Aquincum két városában i.sz. 150 körül eszerint, a gyermekekkel és a rabszolgákkal együtt, mintegy 50-60 ezer főnyi lakosság élhetett.
   A polgárvárosi körszínház külső övező fala csak 125-170 cm vastagság között változik. Viszont negyvenhat, vagyis a katonai amfiteátruménál több sugárirányú támfal, illetőleg támpillér erősítette. Az aréna felé elágazó sugárirányú falak valószínűleg az ülősorok besüppedését akadályozták meg. Az ülősorok a két övező fal közét feltöltő földlejtő…

Colosseum- nézegető

Kép

Aquincum, katonavárosi amfiteátrum- második rész

Kép
itt olvashatod az első részt

A nézőteret övező belső alacsonyabb és a külső magasabb fal között feltöltött földlejtőbe rögzítették a „lelátó” padjait. Ezek fából készülhettek. A nézőtéri torlódásnak elejét vette az a körülmény, hogy a 20 bejáraton át a közönség arányosan elosztva juthatott fel a lelátóra. Tehát minden hat- hétszáz néző számára külön kapu jutott. Ugyanekkor a nézőtér egyes körcikkeit fenntartották a városkerületek, különféle testületek, előkelőségek, stb. számára, amint azt Nyugat- Pannónia fővárosának (Carnuntum) amfiteátrumából előkerült feliratos kőemlékek bizonyítják.
    Az amfiteátrumi játékok az elhunytak vallásos tisztelet kapcsán rendezett párviadalokból fejlődtek ki. A viadalokat fegyverzet és harcmód szerint különböztették meg. A fegyvereket csak a viadal kezdetének pillanatában adták át a harcosoknak. A bátorsághoz tartozott, hogy a gladiátor lekicsinylően tekintsen az első kapott sebekre, még ha a közönség fel is kiáltott láttukra.
   Seneca jegyezte fel, m…

Aquincum, katonavárosi amfiteátrum - első rész

Kép
Mint minden római amfiteátrum, az aquincumi legió körszínháza is tojásdad idomú, bár kissé szabálytalan, mandulaalakszerű ellipszis. Ezt a szabálytalanságot az magyarázhatja meg, hogy az amfiteátrum építői a talajban természetes mélyesést találhattak. E köré emelték a nézőtér építmény- gyűrűjét. Pompeji körszínháza szintén ilyen természetes mélyedésben feküdt.    Az aquincumi legiói város körszínháza szerkezetileg a „földamfiteátrumok kevert dunavölgyi csoportjába” tartozik. Ezeknél az ülősorok terheit a kőfalas boltozatokon, valamint a ki- és beugró támfalakon kívül, döngölt agyag viseli. A lejtősen feltöltött agyagföld- tömeget két szélé egy- egy körfal határolta, amely meggátolta a földlejtő szétlaposodását. A belső övező fal (a pódium), a feltárásig helyenként 2,5 méter magasságban maradt fenn. Eredetileg 3-4 méter magasságig emelkedett, hogy mint mellvédfal védje a nézőköröndöt a vadállatok ellen. A külső záró körfal a legóvatosabb számítás szerint is mintegy 12-13 méter magas…

A katonaváros amfiteátrumának története

Kép
A katonaváros és tábor amfiteátrumának romjait Budapesten, a III. ker. Nagyszombat, Korvin Ottó, Viador és Szőlő utcák (Bécsi út) közötti területen tárták fel. Megtalálásának történetéből érdemes megemlíteni, hogy a XVII. század vége felé a romjai mutató dombot Marsigli hadimérnök még tábori erődítménynek nézte. Ugyanígy a másik aquincumi körszínházat rejtő „Csigadomb”-ot is. Az olasz hadimérnöknek erről szóló könyve csak 1726-ban jelent meg Amszterdamban. Az óbudai felszínre kinyúló romokat talán ennek hatására figyelte meg alaposabban Pococke Richard angol utazó, aki 1730 körül fordult meg itt. Ő már amfiteátrumnak vélte a „Királyhegy” régi maradványait.     Az amfiteátrum története bővelkedik a kalandos fordulatokban. Az épület építésének idejét az északi kapu közelében előkerült feliratos tábláról pontosan ismerjük. Eszerint ezen a helyen az Aquincumban állomásozó legio II adiutrix építkezett itt Antoninus Pius uralma idején, 145 és 161 között. Ez az emléktábla, amelyet két szárn…