Egy Martialis-vers került elém németül és angolul, egyéb
források keresése közben. Magam sajnos nem bírok a latinnal és a
vers magyar fordítását sem ismertem, gondoltam, tanulságos lenne
lefordítanom németről és angolról, aztán összevetni egy
latinból fordított magyar műfordítással, és hozzáértő
segítségével az eredeti, latin szöveggel is.
Érdekes dolgok derültek ki. Például, hogy a második sorból a
derék Nyugat-európaiak elhagyták Mars isten nevét. Lehet, nem
találták fontosnak. Úgy gondolom, egy ókori szövegből
kihagyhatatlan bármelyik említett isten neve. Ma is szükséges
megérteni és megértetni, hogy akkor még az istenek, a vallás, a
hétköznapok részei voltak, még ha, különösen a rómaiak, nem
mindig tudták már, mit miért csinálnak, tán néha még meg is
mosolyogták, de, hogy ne járjanak az istenek kedvébe, azt azért
nem merték megtenni.
A másik dolog ami feltűnt, hogy az eredetileg szatirikus műből a
német és angol fordításban nem volt egyértelmű a poén, így
elveszett belőle a lényeg. A németnél a „sie gaben sich
zugleich geschlagen”- ból szerintem csak az együttes vereség
következik, de maga az együttes halál ténye nem, hiszen élve is
harcképtelenné válhatunk. Hasonlóan az angol „matched well
they together yield.”.
Nagyszerű viszont a magyar „s párban is estek el
ők” fordítás. Így válik igazán humorossá Cézárunk tette,
hogy két halott gladiátort hirdet ki győztesnek, eleget téve a
sokaság kérésének.
Magyarul:
Priscus
tartja magát, ugyanúgy, mint Verus, a harcban,
és
nem bírt köztük dönteni Mars maga sem.
Már
kiabálják: itt az idô felmenteni ôket,
ám
Caesar a szabályt tartja be mégis, azaz
pajzsuk
nélkül kell folytatni az ujjemelésig,
s
ô egyet tehet itt, pénzadományokat oszt.
S
egyszer végeszakadt, és megszületett az eredmény:
párban
harcoltak, s párban is estek el ôk.
Mindkettô
megkapta a pálmát és a fapálcát:
dupla
vitézségért íme a várt jutalom.
Mások
alatt sose volt ilyen ám, Caesar, csak alattad,
hogy
két ember küzd, s gyôz ez is és amaz is.
Latinul:
Cum
traheret Priscus, traheret certamina Verus,
esset et aequalis Mars utriusque diu,
missio saepe uiris magno clamore petita est;
sed Caesar legi paruit ipse suae; -
lex erat, ad digitum posita concurrere parma: -
quod licuit, lances donaque saepe dedit.
Inuentus tamen est finis discriminis aequi:
pugnauere pares, subcubuere pares.
Misit utrique rudes et palmas Caesar utrique:
hoc pretium uirtus ingeniosa tulit.
Contigit hoc nullo nisi te sub principe, Caesar:
cum duo pugnarent, uictor uterque fuit.
esset et aequalis Mars utriusque diu,
missio saepe uiris magno clamore petita est;
sed Caesar legi paruit ipse suae; -
lex erat, ad digitum posita concurrere parma: -
quod licuit, lances donaque saepe dedit.
Inuentus tamen est finis discriminis aequi:
pugnauere pares, subcubuere pares.
Misit utrique rudes et palmas Caesar utrique:
hoc pretium uirtus ingeniosa tulit.
Contigit hoc nullo nisi te sub principe, Caesar:
cum duo pugnarent, uictor uterque fuit.
Angolul:
While Priscus drew out, and Verus drew out the
contest, and the prowess of both stood long in
balance, oft was discharge for the men claimed with
mighty shouts ; but Caesar himself obeyed his own
law : that law was, when the prize was set up, to
fight until the finger was raised ; what was lawful he
did, oft giving dishes and gifts therein. Yet was an
end found of that balanced strife : they fought well
matched, matched well they together yielded. To
each Caesar sent the wooden sword, 4 and rewards to
each : this prize dexterous valour won. Under no
prince but thee, Caesar, has this chanced : while
two fought, each was victor.
Németül:
Als
Priscus genauso wie Verus immer noch weiter kämpfte
und lange Zeit der Ausgang für beide unentschieden war,
erbat man mit lautem Geschrei die Entlassung für die Männer.
Aber Caesar gehorchte seinem eigenen Gesetz:
und lange Zeit der Ausgang für beide unentschieden war,
erbat man mit lautem Geschrei die Entlassung für die Männer.
Aber Caesar gehorchte seinem eigenen Gesetz:
Das
Gesetz war, mit abgesetztem Schild zu kämpfen,
bis einer den Finger heben würde. Was ihm erlaubt war: er gab oft Schüsseln und Geschenke.
bis einer den Finger heben würde. Was ihm erlaubt war: er gab oft Schüsseln und Geschenke.
Dennoch
ist ein Ende des gleichen Kampfes gefunden worden:
Sie kämpften gleich, sie gaben sich zugleich geschlagen.
Jedem schickte Caesar den Stab und jedem die Siegespalme:
Diesen Preis brachte die erfindungsreiche Tapferkeit ein.
Das konnte nur unter deiner Herrschaft geschehen, Caesar:
Obwohl zwei kämpften, waren beide Sieger.
Sie kämpften gleich, sie gaben sich zugleich geschlagen.
Jedem schickte Caesar den Stab und jedem die Siegespalme:
Diesen Preis brachte die erfindungsreiche Tapferkeit ein.
Das konnte nur unter deiner Herrschaft geschehen, Caesar:
Obwohl zwei kämpften, waren beide Sieger.
