2014. május 30., péntek

Egy vers- több nyelven

   Egy Martialis-vers került elém németül és angolul, egyéb források keresése közben. Magam sajnos nem bírok a latinnal és a vers magyar fordítását sem ismertem, gondoltam, tanulságos lenne lefordítanom németről és angolról, aztán összevetni egy latinból fordított magyar műfordítással, és hozzáértő segítségével az eredeti, latin szöveggel is.
   Érdekes dolgok derültek ki. Például, hogy a második sorból a derék Nyugat-európaiak elhagyták Mars isten nevét. Lehet, nem találták fontosnak. Úgy gondolom, egy ókori szövegből kihagyhatatlan bármelyik említett isten neve. Ma is szükséges megérteni és megértetni, hogy akkor még az istenek, a vallás, a hétköznapok részei voltak, még ha, különösen a rómaiak, nem mindig tudták már, mit miért csinálnak, tán néha még meg is mosolyogták, de, hogy ne járjanak az istenek kedvébe, azt azért nem merték megtenni.
   A másik dolog ami feltűnt, hogy az eredetileg szatirikus műből a német és angol fordításban nem volt egyértelmű a poén, így elveszett belőle a lényeg. A németnél a „sie gaben sich zugleich geschlagen”- ból szerintem csak az együttes vereség következik, de maga az együttes halál ténye nem, hiszen élve is harcképtelenné válhatunk. Hasonlóan az angol „matched well they together yield.”. Nagyszerű viszont a magyar „s párban is estek el ők” fordítás. Így válik igazán humorossá Cézárunk tette, hogy két halott gladiátort hirdet ki győztesnek, eleget téve a sokaság kérésének.
 
Magyarul:
Priscus tartja magát, ugyanúgy, mint Verus, a harcban,
és nem bírt köztük dönteni Mars maga sem.
Már kiabálják: itt az idô felmenteni ôket,
ám Caesar a szabályt tartja be mégis, azaz
pajzsuk nélkül kell folytatni az ujjemelésig,
s ô egyet tehet itt, pénzadományokat oszt.
S egyszer végeszakadt, és megszületett az eredmény:
párban harcoltak, s párban is estek el ôk.
Mindkettô megkapta a pálmát és a fapálcát:
dupla vitézségért íme a várt jutalom.
Mások alatt sose volt ilyen ám, Caesar, csak alattad,
hogy két ember küzd, s gyôz ez is és amaz is.


Latinul:
Cum traheret Priscus, traheret certamina Verus,
esset et aequalis Mars utriusque diu,
missio saepe uiris magno clamore petita est;
sed Caesar legi paruit ipse suae; -
lex erat, ad digitum posita concurrere parma: -
quod licuit, lances donaque saepe dedit.
Inuentus tamen est finis discriminis aequi:
pugnauere pares, subcubuere pares.
Misit utrique rudes et palmas Caesar utrique:
hoc pretium uirtus ingeniosa tulit.
Contigit hoc nullo nisi te sub principe, Caesar:
cum duo pugnarent, uictor uterque fuit.
 

 
Angolul:
 While Priscus drew out, and Verus drew out the contest, and the prowess of both stood long in balance, oft was discharge for the men claimed with mighty shouts ; but Caesar himself obeyed his own law : that law was, when the prize was set up, to fight until the finger was raised ; what was lawful he did, oft giving dishes and gifts therein. Yet was an end found of that balanced strife : they fought well matched, matched well they together yielded. To each Caesar sent the wooden sword, 4 and rewards to each : this prize dexterous valour won. Under no prince but thee, Caesar, has this chanced : while two fought, each was victor. 

  Németül:
Als Priscus genauso wie Verus immer noch weiter kämpfte
und lange Zeit der Ausgang für beide unentschieden war,
erbat man mit lautem Geschrei die Entlassung für die Männer.
Aber Caesar gehorchte seinem eigenen Gesetz:
Das Gesetz war, mit abgesetztem Schild zu kämpfen,
bis einer den Finger heben würde. Was ihm erlaubt war: er gab oft Schüsseln und Geschenke.
Dennoch ist ein Ende des gleichen Kampfes gefunden worden:
Sie kämpften gleich, sie gaben sich zugleich geschlagen.
Jedem schickte Caesar den Stab und jedem die Siegespalme:
Diesen Preis brachte die erfindungsreiche Tapferkeit ein.
Das konnte nur unter deiner Herrschaft geschehen, Caesar:
Obwohl zwei kämpften, waren beide Sieger.


2014. május 29., csütörtök

Kígyók bűvöletében

Az ékszerek mindegyike ókori darab, egyik sem mai mester keze munkáját dicséri!













2014. május 24., szombat

Hadrianus búcsúja a lelkétől

Animula, vagula, blandula,
hospes comesque corporis,
quae nunc abibis in loca,
pallidula, rigida, nudulan
nec, ut soles, dabis iocos!

Kóborló kedves lelkecském,
testem vendége és kísérőtársa, 
aki most sápadt,
hideg, csupasz vidékre fogsz távozni,
és nem fogsz tréfálkozni, mint szoktál.


2014. május 22., csütörtök

Faun: Satyros- egy kis zenés felüdülés




Satyros hoc excitat
Et Dryadum choreas,
Redivis incitat
Hoc ignibis Napeas.

Hoc Cupido concitus,
Hoc amor innovator,
Hoc ego sollicitus,
Hoc mihi me furatur.

Si quis amans per amare
Mereri posset amari,
Posset Amor michi velle
Mederi dando beari. 

2014. május 21., szerda

Homérosz: A hajósokhoz

A HAJÓSOKHOZ
ÑYμέας, œ ξεϊνοι,êνμος λάβεν...
Szembefuvó szél szállt a vitorlátokba, hajósok;
ám engem vegyetek föl mégis, s jó utatok lesz.
Devecseri Gábor fordítása

2014. május 20., kedd

A trójai háború szereplői

a halott Memnón
a trójai faló (bár ezt az Odüsszeiából tudjuk meg, de mégis ide tartozik)
a trójaiak lemészárolása1.
a trójaiak lemészárolása2.
a trójaiak lemészárolása3.
a trójaiak lemészárolása4.
Akhilleusz végigvonszolja Hektór tetemét- feliratokkal!









Aineász a hátán cipeli az idős Ankhíszészt
Aineiász és Ankhíszész
Aiász megtámadja Kasszandrát
Akhilleusz megöli Hektórt
Akhilleusz és Aiász kockázik
Akhilleusz és Aiász kockázik
Akhilleusz bekötözi Patroklosz sebeit

Akhilleusz megöli Petheszileiát, az amazont
Pentheszileia, az amazonkirálynő halála
Akhilleusz én Memnón harca
Akhilleusz én Memnón összecsapnak

Asztüanax halála
Éósz elviszi a halott fia, Memnón holttestét
Hektór és Akhilleusz párharca
Hektór és Andromakhé 


Hektór, Andromakhé és a csecsemő Asztüanax

Héphaisztosz átadja az Akhilleusz számára készített fegyvereket
Hermész és Memnón

2014. május 19., hétfő

Homérosz: Iliász huszonnegyedik ének- hogy legyen kedved elolvasni

Huszonnegyedik ének: Hektór kiváltása (1-804)

    Akhilleusz gyásza nem enyhül: Hektór tetemét az éjjel még háromszor körbehurcolja Patroklosz sírja körül. Hektór holttestét Apollón védi a további sérülésektől, szánalomból. Az sitenek biztatják Hermészt, hogy lopja el Hektór holttestét, mert hiába gyűlölik Tróját, maga Hektór nem ártott nekik. Héra észrevétele, hogy miért nem kezelhetik Hektórt és Akhilleuszt egyenlőnek: Hektórt halandó anya szülte és nevelte fel, ám Akhilleuszt egy istennő szülte, emiatt őt nem ítélhetik el még az ilyen ocsmány viselkedéséért sem, hogy Hektór tetemét hurcolja a kocsija után kötve körbe- körbe. Végül Zeusz zárja le a vitát azzal, hogy Priamosz kérje ki Hektór holttestét és adjon szép ajándékokat Akhilleusznak. Zeusz Íriszt küldi el Thetiszért, hogy csatlakozzon köreikbe.
    Thetisz győzi meg Akhilleuszt, hogy ha még egy kicsit is tiszteli Zeuszt, adja ki Hektr tetemét. Íriszt pedig Priamoszhoz küldi, hogy szedjen össze szép ajándékokat, amivel kiengesztelheti Akhilleuszt.
    Priamosz kincseket válogat, Hekabé félti, mert Akhilleuszban nem lehet megbízni, csalárd és könyörtelen. A kincsek, amiket összeszed: 12 köntös, 12 egyrétű köpönyeg, 12 szőnyeg, 12 palást, 12 ing, 10 talentum arany, 2 triposz, 4 üst, 1 serleg. Az életben maradt fiait (Párisz, Helenosz, Agathón, Pammón, Antiphonosz, Polítész, Déiphobosz, Hippothoósz, Díón) szidja, mert mindegyiket elcserélte volna az egyetlen Hektórért. A hős fiai meghaltak, csak a silányak maradtak.
    Indulás előtt Hekabé ráveszi, hogy áldozzon: bort loccsant a földre Zeusznak és könyörög, hogy sikerrel járjon a küldetése, épségben visszatérjen. Egy madarat kér Zeusztól jelzésként annak megerősítésére, hogy Akhilleusz könyörületesen fog vele bánni. Zeusz egy sast küld. Priamosz útnak indul, a családja elkíséri a kapuig, onnan pedig Hermész vigyázza az útját. Hermész elaltatja az őröket, Priamosz fennakadás nélkül jut el Akhilleusz sátráig.
    Akhilleusz nincs egyedül a sátorban: épp Automedónnal vacsoráznak. Priamosz könyörög Akhilleusznak, Péleuszt, a saját apját juttatja eszébe (Akhilleusznak). Most már együtt sírnak, siratják a halottaikat. Akhilleusz elküldi Alkimoszt és Automedónt, hogy szedjék rendbe Hektór holttestét, hogy az apa ne lássa, mily rútul meggyalázta a tetemet. Felpakolják Hektórt a kocsira, Akhilleusz enni hívja Priamoszt. Egy fehér juhot ölnek le, azt eszik meg. A vacsora után Akhilleusz fekhellyel kínálja Priamoszt, de a sátrán kívül ágyaz meg neki, mondván, ha betoppan egy akháj hős, még le találja szúrni az öreget. Megkérdezi Priamoszt, hogy hány napig fogja gyászolni a fiát, hogy addig szüneteljenek a harcok. Tizenkét napban egyeznek meg, mert Trójában már nincsen fa, messzebbről kell hozni.
    A városban Hektórt elsiratják. Hektór máglyájáról a csontokat a családtagok szedik össze, egy arany ládába rakják, bíbor takarókkal takarják le, a sírt pedig hatalmas sziklákkal fedik le. A temetés után tort ülnek.

2014. május 15., csütörtök

Visegrád- Lepence római őrtorony

   Sajnos ez az erőd sem látogatható, körbe van kerítve, de azért néhány képet tudtam készíteni. A régi Lepencei strandnál található, a Duna partján, a főút közvetlen közelében. Szépen helyre van állítva, tábla is tájékoztat róla, hogy mit látunk, de sajnos itt is derékig ér a növényzet... (nyilván majd nyáron kiég a fű, és akkor nem fog derékig érni)
   A régi strand, a maga retrós beton- félköríveivel, most kibelezve, ledarálva várja sorsát, hogy valami csillivilli wellnessz-akármit építsenek a helyére. Pedig jó volt ám a meleg gyógyvízben dagonyázni és kikönyökölni a medence szélére, gyönyörködni a hegyekben...
   Kicsit szomorú út volt, hogy lépten- nyomon az enyészettel találkoztunk, de bízom benne, hogy ez nem marad mindig így! Nézzük inkább a képeket:
a tábla szerint ilyen lehetett az őrtorony

egy rekonstrukciós ábra az arceologia.hu-ról
..és az itt talált szoborfej

 Néhány további érdekesség az őrtoronnyal kapcsolatban:

2014. május 14., szerda

Lego 300: The First Battle - csak erős idegzetűeknek!

Sírkövek - képek az életről

   Élet és halál- az örök körforgás. A halhatatlanok irigylik az emberektől a végső tapasztalást, az emberek ácsingóznak az örök életre. Így van ez most is, így volt ez már az ókorban is. A sírkövek rengeteg mindent elárulnak arról, kit rejtenek. Nem csak a feliratok, hanem maguk a faragványok is. Az életet magát mutatják meg, a mozgást, az örömöt, a bánatot, a mozdulatlanságukban a folyamatosan változó világot. Érdemes végigböngészni a képeket, hogy mennyi minden történik, mint egy képregény, mennyi mindent mesélnek el. Hogy nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba, és mégis, mindannyian ugyanabban a folyóban állunk. Így van ez jól. A képek az ancient rome közösségi oldalról származnak: