Ókori töredékek

Egy Martialis-vers került elém németül és angolul, egyéb források keresése közben. Magam sajnos nem bírok a latinnal és a vers magyar fordítását sem ismertem, gondoltam, tanulságos lenne lefordítanom németről és angolról, aztán összevetni egy latinból fordított magyar műfordítással, és hozzáértő segítségével az eredeti, latin szöveggel is.    Érdekes dolgok derültek ki. Például, hogy a második sorból a derék Nyugat-európaiak elhagyták Mars isten nevét. Lehet, nem találták fontosnak. Úgy gondolom, egy ókori szövegből kihagyhatatlan bármelyik említett isten neve. Ma is szükséges megérteni és megértetni, hogy akkor még az istenek, a vallás, a hétköznapok részei voltak, még ha, különösen a rómaiak, nem mindig tudták már, mit miért csinálnak, tán néha még meg is mosolyogták, de, hogy ne járjanak az istenek kedvébe, azt azért nem merték megtenni.    A másik dolog ami feltűnt, hogy az eredetileg szatirikus műből a német és angol fordításban nem volt egyértelmű a poén, így elveszett belől…

Az ékszerek mindegyike ókori darab, egyik sem mai mester keze munkáját dicséri!

Animula, vagula, blandula, hospes comesque corporis, quae nunc abibis in loca, pallidula, rigida, nudulan nec, ut soles, dabis iocos!
Kóborló kedves lelkecském, testem vendége és kísérőtársa,  aki most sápadt, hideg, csupasz vidékre fogsz távozni, és nem fogsz tréfálkozni, mint szoktál.

Satyros hoc excitat
Et Dryadum choreas,
Redivis incitat
Hoc ignibis Napeas.

Hoc Cupido concitus,
Hoc amor innovator,
Hoc ego sollicitus,
Hoc mihi me furatur.

Si quis amans per amare
Mereri posset amari,
Posset Amor michi velle Mederi dando beari. 

A HAJÓSOKHOZ ÑYμέας, œ ξεϊνοι,êνμος λάβεν... Szembefuvó szél szállt a vitorlátokba, hajósok; ám engem vegyetek föl mégis, s jó utatok lesz. Devecseri Gábor fordítása

Huszonnegyedik ének: Hektór kiváltása (1-804)
    Akhilleusz gyásza nem enyhül: Hektór tetemét az éjjel még háromszor körbehurcolja Patroklosz sírja körül. Hektór holttestét Apollón védi a további sérülésektől, szánalomból. Az sitenek biztatják Hermészt, hogy lopja el Hektór holttestét, mert hiába gyűlölik Tróját, maga Hektór nem ártott nekik. Héra észrevétele, hogy miért nem kezelhetik Hektórt és Akhilleuszt egyenlőnek: Hektórt halandó anya szülte és nevelte fel, ám Akhilleuszt egy istennő szülte, emiatt őt nem ítélhetik el még az ilyen ocsmány viselkedéséért sem, hogy Hektór tetemét hurcolja a kocsija után kötve körbe- körbe. Végül Zeusz zárja le a vitát azzal, hogy Priamosz kérje ki Hektór holttestét és adjon szép ajándékokat Akhilleusznak. Zeusz Íriszt küldi el Thetiszért, hogy csatlakozzon köreikbe.     Thetisz győzi meg Akhilleuszt, hogy ha még egy kicsit is tiszteli Zeuszt, adja ki Hektr tetemét. Íriszt pedig Priamoszhoz küldi, hogy szedjen össze szép ajándékokat, amivel kien…

Sajnos ez az erőd sem látogatható, körbe van kerítve, de azért néhány képet tudtam készíteni. A régi Lepencei strandnál található, a Duna partján, a főút közvetlen közelében. Szépen helyre van állítva, tábla is tájékoztat róla, hogy mit látunk, de sajnos itt is derékig ér a növényzet... (nyilván majd nyáron kiég a fű, és akkor nem fog derékig érni)    A régi strand, a maga retrós beton- félköríveivel, most kibelezve, ledarálva várja sorsát, hogy valami csillivilli wellnessz-akármit építsenek a helyére. Pedig jó volt ám a meleg gyógyvízben dagonyázni és kikönyökölni a medence szélére, gyönyörködni a hegyekben...    Kicsit szomorú út volt, hogy lépten- nyomon az enyészettel találkoztunk, de bízom benne, hogy ez nem marad mindig így! Nézzük inkább a képeket:  Néhány további érdekesség az őrtoronnyal kapcsolatban: 3D-s rekonstrukcióval bejárható az őrtorony Gróh Dániel cikke az őrtoronyról  Római emlékek a Dunakanyarban

Élet és halál- az örök körforgás. A halhatatlanok irigylik az emberektől a végső tapasztalást, az emberek ácsingóznak az örök életre. Így van ez most is, így volt ez már az ókorban is. A sírkövek rengeteg mindent elárulnak arról, kit rejtenek. Nem csak a feliratok, hanem maguk a faragványok is. Az életet magát mutatják meg, a mozgást, az örömöt, a bánatot, a mozdulatlanságukban a folyamatosan változó világot. Érdemes végigböngészni a képeket, hogy mennyi minden történik, mint egy képregény, mennyi mindent mesélnek el. Hogy nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba, és mégis, mindannyian ugyanabban a folyóban állunk. Így van ez jól. A képek az ancient rome közösségi oldalról származnak: