2013. november 29., péntek

2013. november 25., hétfő

Kik is vettek részt a Trójai Háborúban?

Ez a térkép részletesen bemutatja, hogy ki, honnan érkezett a Trójai Háborúba, viszont incuripincuri, kattintásra egészen kibogarászható méretűre növekszik :-)

Iliász: Második ének- hogy legyen kedved elolvasni

    Zeusz álmot küld Agamemnónnak: Nesztór képében azt sugallja, hogy hívja fegyverbe az akhájokat, mert most a legalkalmasabb az idő, hogy bevegyék Tróját („a trószok szélesutú várát”). Agamemnón természetesen hisz az álomnak, jogart ragad és azonnal összehívja a vezetőket. / Kitérő: Agamemnón jogara. Héphaisztosz készítette Zeusznak, Zeusz a hírnök Hermésznek adta, Hermész Pelopsznak adta, a lónevelőnek, Pelopsz Átreusznak adta, a népterelőnek, Átreusz Thüesztésznek adta, a dúsnyájúnak, Agamemnón pedig Thüesztésztől örökölte./ Agamemnón azért hisz az álomnak, mert Nesztór képében jelent meg, de ezt tudta előre Zeusz.
    Agamemnón ravasz, bekerítő beszédet intéz a katonákhoz: azért jöttek, hogy leigázzák Tróját, és már kilenc(!) éve itt vesztegelnek, rengeteg embert vesztettek, ideje lenne hazamenni. Ez a cseles beszéd az álombeli Nesztór ötlete volt, hogy a beígért hazamenetellel lehet a katonákat a leggyorsabban mozgósítani és mivel biztos volt benne, hogy a katonák hűségesek és elszántak, tiltakozni fognak, és ezzel is kinyilvánítják lojalitásukat.
    Agamemnón beszédével sikeresen feltüzelte a katonákat, ám nem várt tűz lobbant a szívükben: azonnal mindenki a hajókhoz rohant, hogy menjenek haza. Senki sem akarta a lojalitását és elszántságát bizonyítani, hanem mindenki haza akart már menni, mert nagyon elegük volt az állóháborúból, aminek sosem akar vége szakadni. Héra és Pallasz Athéné azonban bepánikol:ha most az akhájok dolguk végezetlenül hazahajóznak, akkor Helené itt marad Primosznak és az istennők nem tudják kiélni a bosszújukat a trójaiakon. Tehát a harcok nem érhetnek véget, a háborút folytatni kell.

    Athéné leereszkedik az emberek közé az akháj táborba, és nahát, pont a leleményes Odüsszeuszba botlik. Azon nyomban el is mondja az akaratát: nem mehetnek haza, ezt Odüsszeusz akadályozza meg bármi áron. Odüsszeusz felismeri az istennőt, köpenyét ledobva fut Agamemnónhoz. Ott kitépi Agamemnón kezéből a jogart, és szót nem kérve magához ragadja a szívek feltüzelésének verbális fonalát. Mindenki döbbenten hallgatja, egyedül Therszítész az, aki zsörtölődik, Agamemnónt ócsárolja, kapzsinak és mohónak nevezi. Therszítész a legrútabb a görögök közt: kancsal, fél lábára sántít, a válla ferde, a melle horpadt, a feje búbja csücsökben végződött. Szóval nem az eszményi görög hérosz, ám mégis itt van és harcol. Akhilleuszt sem hagyja szó nélkül: szerinte egy lusta kis elkényeztetett majom, aki pityereg az elbitorolt rabnőjéért, ahelyett, hogy még a szart is kiverné Agamemnónból, amiért az elvette tőle azt, ami az övé. Odüsszeusz egy jól irányzott csapással teszi helyre a szájhőst: jogarával keményen hátba vágja a morálromboló szörnyeteget úgy, hogy annak elered a könnye (és orrváladéka).

    Odüsszeusz a harcra buzdítja a katonákat, megemlékezik Kalkhász jóslatáról. Amikor az argoszi gályák Aulisz alá gyűltek (kilenc éve, amikor elkezdődött a háború) egy forrás köré gyűlve hekatombát áldoztak egy boglárfa (platán) alatt. Az áldozat közben csodajelet láttak: „sárkány jött vérszínű háttal”, felkúszott a fára, amin nyolc kicsi verébfióka volt, és a kilencedik, az anyjuk. A fiókákat mind felfalta, majd a gyászoló verébmamát is megette. Ekkor történt a csoda (mert a hirtelen felbukkanó sárkányok amúgy teljesen szokványos jelenségei a görög hétköznapoknak): Zeusz kővé dermesztette a sárkányt. Kalkhász azonnal értelmezte is a látottakat: kilenc évig kell küzdeni Trójában és a tizedik év hozza meg a győzelmet. Odüsszeusz szerint, ha másért nem is, de legalább ezért kell most maradniuk, hogy megtudják, igaz-e a jóslat. Odüsszeusz pedig biztos benne, hogy minden jóslat igaz (merjen mást mondani egy csapat menni készülő katonának), mert amikor útnak indultak, jobbról villámlott, ez pedig jó jel. /Kitérő: Zeusz beleegyezése. Zeuszt nehezen lehet rávenni, hogy szavát adja bármire, de ha már megígért valamit, azt bármi áron be is tartotta. Az ígéretnek, az adott szónak hatalmas súlya volt, életek és sorsok múltak rajta. Az esküszegés, a hamis eskü leírhatatlanul nagy vétségnek számított. Ezért Zeusz ha fejével int, szavát adja, ígéretet tesz, hogy úgy lesz. A villámlás is Zeusz ígérete volt./

   A katonák az újraértelmezett lelkesedéssel csatára készülnek, Agamemnón bikát áldoz Zeusznak, majd az akháj vezetők közül a legjobbakat összehívta. Ezek a válogatott vezérek: Nesztór, Ídomeneusz, a két Aiász, Diomédész, Odüsszeusz. Hívás nélkül ugyan, de csatlakozik Meneláosz is (azért csak van némi köze a dolgokhoz). Együtt végzik az áldozat bemutatását, Agamemnón könyörög Zeuszhoz, hogy leigázhassa Tróját. Külön kiemeli, hogy Hektórt is szeretné leigázni. Mindenki fegyverben van, következik a seregszemle.


Görög hajók és vezetőik:



BOIÓTOK – 50 gályával érkeznek

Léítosz Péneleósz

Arkesziláosz

Koloniosz

Prothoénór



MINÜEIOSZ NÉPE – 30 gályával érkeznek

Aszkalaphosz

Ialmenosz



PHÓKISZIAK – 40 gályával érkeznek

Episztrohosz

Szkhediosz



LOKRISZIAK – 40 gályával érkeznek

„kis” Aiász (Oilesz fia)



ABÁSZOK (EUBOIÁBÓL) – 40 gályával érkeznek

Elephénór

Khalkódontiadész



ATHÉNIAK – 50 gályával érkeznek

Menesztheusz



SZALAMISZIAK – 12 gályával érkeznek

„nagy” Aiász (Telamón fia)



ARGOSZIAK – 50 gályával érkeznek

Diomédész

Szthenelosz

Eurüalosz



AKHÁJOK – 100 gályával érkeznek

Agamemnón



LAKEDAIMÓNOK – 60 gályával érkeznek

Meneláosz



PÜLOSZIAK – 90 gályával érkeznek

Nesztór



ARKÁSZOK – 60 gályával érkeznek

Agapénór



EPEIOSZIAK – 10 gályával érkeznek

Amphimakhosz

Thalpiosz

Diórész

Polüxeinosz



? – 40 gályával érkeznek (nincs népcsoport megnevezve)

Megész



KEPHALLÉNEK – 12 gályával érkeznek

Odüsszeusz



AITÓLOK – 40 gályával érkeztek

Thoász



KRÉTAIAK – 80 gályával érkeznek

Ídomeneusz

Mérionész



RHODOSZIAK – 9 gályával érkeznek

Tlépolemosz



? – 30 gályával érkeztek

Níreusz



PELASZGOK – MÜRMIDÓNOK – 50 gályával érkeznek

Akhilleusz



? – 40 gályával érkeznek

Prótesziláosz

Podarkész



? – 11 gályával érkeznek

Eumélosz



? – 7 gályával érkeznek

Philoktétész

Medón



THESSZÁLIAIAK – 60 gályával érkeznek

Podaleiriosz

Makháón



MAGNÉSZIA – 40 gályával érkeznek

Eurüpülosz



? – 40 gályával érkeznek

Polüpoitész

Leonteusz



PERAIBOK – 27 gályával érkeznek

Gúneusz



MAGNÉSZEK – 40 gályával érkeznek

Prothoosz



Ha jól számolom, ez 1158 hajó. Homérosz egyenesen a Múzsákat kérdezi meg, hogy kik voltak a legjobbak:

  • Phérétiadész: a legjobb ló (maga Apollón etette, és igen, elsőként egy ló kerül szóba)
  • Aiász Telamóniosz: a legnagyobb hős (amúgy Akhilleusz lenne, de a haragtartása miatt lecsúszott)
  • Péleidész ménjei: ezek a gályáknál vesztegeltek, mert haragudtak Agamemnónra, a harcból elmaradtak (hát, Akhilleusztól a durcáskodás miatt elvette Homérosz a legjobb harcos címet, de ez úgy látszik nem probléma a lovak esetében)

Nézzük a trójaiak kiket tudtak előszedni egy ilyen pompás sereg ellen!



Trójai seregszemle:



Hektór Prímidész

Aineiász

Antenór

Arkhelokhosz

Akamász

(Ők a trójai „kemény mag”, mindannyian trójaiak. Az összes többi résztvevő Trója szövetségesei, segítői, zsoldosok és idegenek, akik valamilyen okból – leginkább pénzért - Trója pártját fogják, de nem szívügyük a háború.)

Pandarosz

Amphiosz

Hürtakidész Ásziosz

Hippothoosz

Pülaiosz

Periósz

Euphémosz

Pűraikhmemész

Pülaimeneész

Hodiosz

Episztophosz

Khromüsz

Ennomosz

Aszkaniosz

Phorkűsz

Antiphosz

Meszthlész

Nasztész

Amphimakhosz

Szarpédón

Glaukosz



    A trójaiak szemmel láthatóan kisebb csapatot szedtek össze, mint az akhájok, ám kilenc évig sikeresen tartották magukat, és mint a későbbiekben olvashatjuk, maroknyi kis csapatuk tényleg felejthetetlen tetteket vitt véghez.


2013. november 23., szombat

2013. november 22., péntek

HistoryCon Dunaszerdahelyen

   Bár nem ókori témájú program, de gondoltam belefér a programajánlóba, hátha kedvet kaptok egy jó kis történelmi témájú rendezvényhez így karácsony előtt! 
 2013. december 7-én a kortárs történelmiregény- írók Dunaszerdahelyen randevúznak. Ez egy olyan esemény, amelyet nem érdemes kihagyni, itt találkozhatsz Bán Mórral, Benyák Lászlóval, Benkő Lászlóval, Bíró Szabolccsal, Muhary Zalánnal, Fábián Jankával, Nagy Attilával, Rozsnyai Jánossal, Szélesi Sándorral, Trux Bélával és Urbánszki Lászlóval. És a beszélgetésen kívül mit kínál még a csallóközi rendezvény? Lássuk!

- 2 eurós belépőt, melynek ára levásárolható a könyves standnál (a Historium Kiadó könyvkínálatából), és amely mellé mindenkinek jár egy ingyenes e-könyv is. - 11 írót határon innen és túlról, akik szívesen dedikálnak és kötetlenül elbeszélgetnek az olvasókkal.

- Csaknem 100 könyvből álló karácsonyi kínálatot!

- A helyszínen megvehető, 32 oldalas fesztiválújságot, melyben az összes szerzővel olvasható interjú, és melynek végén 2 autogramoldal található.

- Érdekes, csoportos pódiumbeszélgetéseket 16:30-tól, illetve 18:00-tól.

- Közösségi élményt: karácsonyi könyfa-állítást, melynek résztvevői, építői közt értékes ajándékokat sorsolunk ki. Ennek részletei itt olvashatók: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=560799480665767&set=gm.552963961463287&type=1&relevant_count=1&ref=nf

- A HistoryCon 2013 Írófejedelmének megválasztását, melyre 14:00-tól 19:00-ig lehet majd leadni a szavazatokat.

- Értékes kézműves termékek karácsonyi vásárát.

- A Georgina Pincészet kiváló borainak és ínycsiklandozó házi sajtjainak kínálatát.

- Folyamatosan vidám hangulatot és állandó ünnepi pörgést a 14:00 órai kapunyitástól a 20:00 órai zárásig.

Nos, mit szóltok? Ez így eléggé meggyőző?
Már csak alig több, mint két hét van hátra az idei HistoryConig – mindössze tizenhatot kell aludni, és december 7-én (szombaton) eljönni Dunaszerdahelyre, a Vermes-villába!

Mit ígérünk idén? Nézzük csak:

- 2 eurós belépőt, melynek ára levásárolható a könyves standnál (a Historium Kiadó könyvkínálatából), és amely mellé mindenkinek jár egy ingyenes e-könyv is.

- 11 írót határon innen és túlról, akik szívesen dedikálnak és kötetlenül elbeszélgetnek az olvasókkal.

- Csaknem 100 könyvből álló karácsonyi kínálatot!

- A helyszínen megvehető, 32 oldalas fesztiválújságot, melyben az összes szerzővel olvasható interjú, és melynek végén 2 autogramoldal található.

- Érdekes, csoportos pódiumbeszélgetéseket 16:30-tól, illetve 18:00-tól.

- Közösségi élményt: karácsonyi könyfa-állítást, melynek résztvevői, építői közt értékes ajándékokat sorsolunk ki. Ennek részletei itt olvashatók: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=560799480665767&set=gm.552963961463287&type=1&relevant_count=1&ref=nf

- A HistoryCon 2013 Írófejedelmének megválasztását, melyre 14:00-tól 19:00-ig lehet majd leadni a szavazatokat.

- Értékes kézműves termékek karácsonyi vásárát.

- A Georgina Pincészet kiváló borainak és ínycsiklandozó házi sajtjainak kínálatát.

- Folyamatosan vidám hangulatot és állandó ünnepi pörgést a 14:00 órai kapunyitástól a 20:00 órai zárásig.

Nos, mit szóltok? Ez így eléggé meggyőző? :)

2013. november 21., csütörtök

Ma megjelent az első regényem! Ünnepeljetek velem!

 

Aquincum, a lüktető város a Római Birodalom és a Barbaricum határán, a népek országútján. A férfiak harcolnak és kereskednek, a nők szeretnek és pletykálnak, de ha egy intrika végzetesre fordul, maguk a démonok gondoskodnak róla, hogy senki se legyen biztonságban.
   Egy átok, ami régebbre nyúlik vissza, mint az emberi emlékezet, de végzetes, mint egy dühös gladiátor, vagy mint egy felbőszült mágus.
Mindennek ára van. Néha nagyobb is, mint amit gondolnánk...
Még egy jó tanács: soha ne állj szóba félszemű macskákkal!

OLDALSZÁM: 170+ (formátumtól függően)
LISTAÁR: ingyenes!
ISBN: 978-80-89649-06-8
 
Megjelent az első könyvem, ünnepeljetek velem, itt tölthetitek le, legálisan, a Historium Kiadó oldaláról. Ma féktelen jó kedvem van, senki sem állíthat meg :-)

2013. november 20., szerda

Iliász: Első ének- hogy legyen kedved elolvasni

    Phoibosz Apollón (Zeusz és Létó fia) haragra gyúlt Agamemnón Atreiész iránt, mert az megsértette az ő szent papját, Khrűszészt. A pap a lányát, Khrűszéiszt akarta kiváltani az akhájoktól, és még váltságdíjat is felajánl a lányáért cserébe. A dölyfös Agamemnón ellenben elküldi a papot, sőt, azzal sértegeti az apát, hogy elmondja neki, hogy az argoszi palotájába viszi a lányt és ágyasává teszi. A döbbent apát azzal nyugtatja, hogy örüljön, hogy egyáltalán az életét megkímélte. A pap sírva elvonul, majd Apollónhoz fohászkodik, hogy álljon bosszút az akhájokon az őt ért sérelmek miatt.
    Apollón feldühödve személyesen jön le az Olümposzról, hogy végrehajtsa Khrűszész kívánságát. Eleinte az öszvéreket és a kutyákat, majd az embereket osztja tüzes nyilaival.
Kilenc napon keresztül tart az öldöklés, majd a tizedik napon Akhilleusz népgyűlést hív össze (ezt a magvas gondolatot Héra sugallja neki). Akhilleusz nevezi dögvésznek az esetet, javasolja, hogy kérdezzenek meg egy papot, jóst, vagy álomfejtőt (az álmok magától Zeusztól származnak), hogy miért ilyen dühös Apollón (mert az nyilvánvaló, hogy a dögvész Apollóntól származik). Lehet, hogy csak egy komolyabb áldozatra vágyik az isten (hekatomba= százökör- áldozat).
A választ Kalkhász Tesztoridész (madárjós) adja meg. Kalkhász előbb megesketi Akhilleuszt, hogy neki magának nem eshet bántódása, mert amit mondani fog, az nagyon nem fog tetszeni minden argosziak fejének, aki parancsol minden akhájnak (Agamemnón). Akhilleusz ünnepélyesen megígéri, hogy a leghatalmasabb királytól is meg fogja védeni a jóst. Végül Kalkhász közli az isteni ítéletet: mindaddig tombolni fog a dögvész, amíg Apollón papjának a lányát ki nem adják (a váltságdíj elfogadása nélkül) és Apollónnak szent hekatomba áldozatot nem mutatnak be Khrűszész vezetésével.
    A hallottakon Átreidész Agamemnón felfortyan, pontosan, ahogyan azt Kalkhász előre tudta. Kalkhász mindig csak rossz dolgokat mond, csak rossz híreket hoz. Ám némi csillapodás után belátja, hogy nincs más választásuk, beleegyezik, hogy visszaadja a lányt az apjának. Mellesleg Khrűszéiszt Agamemnón érdekesebbnek találja, mint a saját feleségét, Klütaimnésztrát. Nagylelkűen lemond a lányról, de cserébe a többi harcos zsákmányából kér kárpótlást a saját veszteségéért. Akhilleusz ott, mindenki előtt kapzsinak nevezi, próbálja meggyőzni, hogy a már szétosztott zsákmányt nem tudják (nem illik) visszavenni. Viszont ha Tróját teljesen leigázzák, hatalmas kincseket ígér be Agamemnónnak. Agamemnón viszont makacs, nem enged az eredeti követeléséből, ha nem adnak neki önként kárpótlást a lányért, maga fogja elvenni a jussát (egy másik zsákmányolt lányt, akit egyen értékűnek tekint Khrűszéisszel). Saját fogolynője van Aiásznak, Odüsszeusznak és Akhilleusznak, Agamemnón olyan hatalmas, hogy bárkiét elveheti, akihez csak kedve szottyan.
Agamemnón sürgeti a visszaindulást, szeretné, ha mihamarabb visszaadnák Khrűszéiszt, a fájdalomdíját pedig majd később óhajtja kiválasztani. Ezzel eltereli a figyelmet a döntésről, hogy kinek a rabnőjét akarja magához venni. Az engesztelő áldozat bemutatására hajóval mennek, Agamemnón erre a nemes feladatra Aiászt, Ídomeneuszt, Odüsszeuszt vagy Akhilleuszt javasolja. Ám Akhilleusz nem hagyja magát ilyen könnyen lerázni, tovább ekézi Agamemnónt, hogy ő (Akhilleusz) nem azért jött Trójába, mert bármi problémája is van a trójaiakkal, nem vétettek azok neki semmit, hanem azért jött, hogy Agamemnónnak és Meneláosznak harccal kicsikarja az elégtételt (és a többiek is azért jöttek). ÉS ha már lendületbe került, azt is a szemére veti Agamemnónnak, hogy az ostromok nagy részét ő (Akhilleusz) végzi, viszont a zsákmányból mégis neki jut a legkevesebb. Inkább hazamegy Phthíába és nem gyarapítja tovább Agamemnón amúgy sem csekély vagyonát, mert őt itt nem becsülik meg, és különben is, elege van az egészből.
    Agamemnónt sem kell ám félteni, a vita hevében ő is Akhilleusz fejéhez vág ezt- azt. Végül a szemébe mondja, hogy gyűlöli Akhilleuszt, és ő nem fog könyörögni neki, hogy maradjon. Akhilleusz amúgy is egy elmebeteg állat: semmi sem érdekli, csak a harc, az öldöklés, a dúlás, a rombolás. Bosszúból pont Akhilleusz rabnőjét fogja elvenni kárpótlásul a saját veszteségéért, a szép Bríszéiszt (lürnésszoszi királyné, Briszeusz király lánya, Münész király felesége- volt). Teszi mindezt azért, mert megteheti, és hogy a jelen lévők előtt igazolja saját nagyságát („hogy magad is tudd, mennyire több vagyok én nálad, s hogy utáljon ezentúl más vetekedni velem, s énhozzám mérni személyét” 185-187).
    Akhilleusz zaklatott lelki állapotban kardot ránt, ám Athéné a felspanolt fiút a szőke hajánál fogva rántja vissza a végzetes tett elől. A többek nem látják az istennőt, ám Akhilleusz megérzi a jelenlétét és lenyugszik. Athéné türelemre inti a fortyogó vérű harcost, ne mészárolja le ezt az öntelt hólyagot, ám sértegesse szavaival bátran, az jót tesz. Csak ne ölje meg. Akhilleusz jó fiú, egy gondolat erejéig sem kérdőjelezi meg az isteni akaratot, elpakolja a kardját, és Agamemnón verbális bántalmazását is lendületesen folytatja. Egy jóslatot is tesz az öntelt királynak: fog ő még hiányozni az összes akhájnak, amikor Hektór majd sorra mészárolja le az embereit (azért, mert Agamemnón semmibe veszi Akhilleuszt).
    Az öreg Nesztór magához ragadja a szót, és próbálja csillapítani az elszabadult kedélyeket. Ha Agamemnón és Akhilleusz egymást marja, az csak jó a trójaiaknak, Priamosz örül, hogy veszett kutyaként szaggatják egymást. Nesztór (mivel tényleg nagyon öreg) ismerte a régi nagy hősöket: Perithooszt, Drüászt, Kaineuszt, Exadioszt, Polüphémoszt, Thészeuszt és Aigidészt. Nesztór ezekkel a hősökkel együtt harcolt. Nesztór figyelmezteti Agamemnónt, hogy nem jó ötlet Akhilleusz rabnőjét elvenni. Ám hiába Nesztór bölcsessége és hatalmas élettapasztalata, nem tudja a vitát elsimítani. Agamemnón szerint Akhilleusz egy akaratos kis dög, aki ha tehetné, az egész világon zsarnokoskodna.
    Az események azonban a nézeteltérés dacára is haladnak: Khrűszéiszt és az áldozati állatkákat felpakolták a hajóra, melynek vezetését Odüsszeusz nyerte meg. Agamemnón ökröket és kecskéket áldoz Apollónnak, hogy kiengesztelje. Áldozás után két hírmondóját és fegyvernökét (Talthübiosz és Eurübatész) bízza meg, hogy hozzák el Bríszéiszt Akhilleusz sátrából. Akhilleusz fogát csikorgatva, de önszántából adja ki a lányt, közben esküdözik az istenekre, hogy ezt még nagyon megbánja Agamemnón, sőt az egész akháj banda.
    Amikor elviszik Bríszéiszt, Akhilleusz sírva fakad. Na nem a lányt siratja, hogy elszakították tőle, hanem a megaláztatás miatt itatja az egereket, hogy Agamemnón erővel vette el az ő tulajdonát. Erre a szívszaggató sírásra feljön a tenger mélyéről Thetisz istennő, Akhilleusz anyja. Megbeszélik a halandó gyermek bánatának okát, és Thetisz megígéri, hogy a fiú sérelme nem marad megbosszulatlanul. Agamemnón semmibe vette a nagyszerű hőst, ezért a sértett anya egyenesen Zeuszhoz fordul, hogy elégtételt kérhessen Akhilleusz számára.
    Közben Odüsszeusz átadja Khrűszéiszt az apjának. Thetisz valóban megteszi, amit ígért fiának: Zeusznál könyörög, hogy mindaddig Trója diadalmaskodjon, amíg az akhájok nem tisztelik úgy Akhilleuszt, ahogyan az megérdemli. Zeusz hezitál, mert döntése nyomán valószínűleg összetűzésbe fog kerülni Hérával. Ám lesz, ami lesz, megígéri Thetisznek, hogy kívánsága aszerint lesz. Héra azon nyomban szóvá is teszi Zeusz ígéretét, de Zeusz helyre rakja az akadékoskodó feleségét: törődjön a maga dolgával. Zeusz dolgaiba még egy isteni feleség sem szólhat bele.


 

2013. november 19., kedd

2013. november 17., vasárnap

2013. november 14., csütörtök

Ha már utazol...1.

   Ha már utazásra szános magad, íme néhány hely, amit nem szabad kihagynia egyetlen ókor- rajongónak sem:
Nemrut- hegy, Törökország




Nimrud-Dag 2200 méter magas hegy Délkelet-Anatóliában (Kis-Ázsia), a mai Törökország területén.  A hegyen I. Antiokhosz, a Szeleukida-birodalomból kivált Kommagéné kis ál­lam uralkodója (Kr. e. 69-34) emlékművet építtetett az istenek és önmaga dicsőségére.  A perzsa-görög származású I. Antiokhosz királysága egy jómódú, Szíriával és Perzsiával kereskedő állam volt. A király hatalmas istenszobrokat állíttatott Nimrud-Dag magaslatán úgy, hogy saját portréját is közéjük helyezte. A hegy tetején található egy sziklákból épített sírhely, melyet nyugati és keleti oldalán két-két oroszlán és két-két sas őriz. A 8 méteres, szétgurult szobrok maradványai Héraklészt, Zeusz-Ahuramazdát (a perzsák legfőbb istene), Tükhét (a sors görög istennője), Apollón-Mithrászt és magát I. Antiokhoszt ábrázolják. A szoboralakok valaha trónuson ültek. Az ábrázoltakat a felirat alapján lehetett azonosítani. A szobrok mellett élükre állított domborművek is találhatóak, melyek alakjai I. Antiokhosz makedón és perzsa őseit ábrázolják. Eredetileg egy hosszú reliefet alkottak, tűzoltárok előtt állva. A 150 méter átmérőjű, 49 méteres lépcsőzetes magaslat mindkét oldalán ugyanazokat a figurákat találjuk. A keleti oldal szobrai jobb állapotban maradtak meg. Nem egyetlen kőtömbből faragták őket, hanem előre kifaragott darabokat illesztettek össze. A szoborfejek görög arcvonásokat mutatnak perzsa fejdísszel és hajviselettel. I. Antiokhosz a halhatatlanok közé tartozónak vélte magát. A nyugati lejtőn találjuk azokat a domborműveket, amelyeken I. Antiokhosz Apollón-Mithrásszal, Zeusz-Ahuramazdával és Héraklésszel fog kezet. Az egyik reliefen csillagokat és egy oroszlánt látunk; az oroszlán csillagképben 3 bolygó: a Jupiter, Merkúr, Mars együttállását ábrázolja. Ez az együttállás Kr. e. 62. július 7-én volt látható a Földről. Az időpont jelentéséről csak feltételezések vannak, lehet, hogy Nimrud-Dag építésének kezdetére utal, vagy I. Antiokhosz koronázási időpontját jelenti. Pompeius ekkor helyezte ugyanis vissza trónjára. A sírdomb keleti oldalán oltár maradványaira találtak. Néhány adat arra utal, hogy a hegyoldal két teraszát befalazott út kötötte össze, az átjáróba pedig egy hegyi ösvényről lehetett bejutni. Feltételezések szerint a monumentális emlékhely rendszeresen vallásos szertartások helyszíne volt.
A helyet 1881-ben egy német mérnök, Karl Sester fedezte fel. Az ásatások során I. Antiokhosz sírját nem találták meg, de minden valószínűség szerint itt temették el.
Nemrut egy 2.134 m magas hegy Törökország dél-keleti részén, Adiyaman város közelében. I.e. 62-ben Antiochus király építtetett egy sírt, melyet az őt formázó, hatalmas szobrok fogtak közre, valamint két oroszlán, két sas és több görög és perzsa istenség alakja is látható a hegytetőn. Azóta a szobrokat lefejezték és a fejek szanaszét hevernek a területen. A Nemrut-hegy csúcsáról nagyszerű kilátás nyílik a környező hegyekre. A legfőbb látnivalók közé tartozik a keleti sziklákról nézni a naplementét, amikor a fej nélküli szobrokat a Nap gyönyörű, narancs színűre festi, még misztikusabbá téve ezzel a helyet.

 

Aelia Sabina sírfelirata

Clausa iacet lapide coniunx pia cara Sabina
Artibus edocta superabat sola maritum.
Vox ei grata fuit, pulsabat pollice chordas,
Sed cito rapta silet. Ter denos duxerat annos,
Heu, male quinque minus, sed plus tres menses habebat,
Bis septemque dies vixit. Haec ipsa superstes
Spectata in populo hydraul(i)a(m) grata regebat.
Sis felix quicumque leges, te numina servent,
Et pia voce cane: Aelia Sabina vale!
T(itus) Ael(ius) Iustus hydraularius salariarius leg(ionis) II ad(iutricis) coniugi faciendum curavit.
Aelia Sabina szarkofágja az Aquincumi Múzeumban - korábban itt állt a lapidariumban a sírkő




Drága Sabina, a hű hitves pihen itt, e koporsó
Börtöne zárja. Remek művész, remekebb az uránál,
Édes a hangja, csodálatosan pengette a lantot.
Jaj, lecsapott a halál, jaj, örökre lezárta az ajkát,
Száz napot is fukarul mért csak huszonöt tavaszához.
Ámde velünk marad ő, mert népe szívében örökké
Él a rajongva imádott isteni orgonaművész.
Boldogan élj, aki olvasod ezt, legyen életed áldott,
S bánatosan suttogd: Aelia Sabina, pihenj!
Titus Aelius Iustus, a II. segédlegio víziorgonistája és különzsoldosa állíttatta feleségének.)
(Révay fordítása)

  Mostanság a Múzeumban új állandó kiállítás nyílt - a pontos időre nem emlékszem, hogy mikor, de 2014-ben már láttam. 'Róma Aquincumban' címmel az aquincumi leletek gyöngyszemeit láthatjátok a régi elektromos művek épületében. Itt van a vízi orgona is, a delfines szökőkút a helytartói palotából, és Aelia Sabina sírköve is itt kapott helyet. A felirat latinul és magyarul egyaránt olvasható, a terem hangulata és berendezése egyaránt fenséges környezete lett a szarkofágnak. És az új képek a kiállításról (ezek már 2014 ősszel készültek):




a Március 15. téren előkerült díszes sisak

rekonstruált falfestmény

a helytartói palota delfinje a Hajógyári szigetről

víziorgona rekonstruált makettje

 

2013. november 13., szerda

Gladiátor toborzás Budapesten


Egy kis konyhaművészet Apiciusszal



Ha már unod a paprikás csirkét meg a rakott krumplit, íme néhány nyalánkság a rómaiak konyhájából! Kezdő konyhaművészeknek kifejezetten javallt. :-)

Hétfő – Strucc
Törj össze borsot, mentát, pirított római kömény, zellermagot, datolyát, tégy hozzá mézet, ecetet, aszúbort, garumot (a római konyha alapeleme, halszósz) és egy kevés olajat és főzd meg az egészet egy fazékban. Sűrítsd be keményítőliszttel. Tedd a struccot feldarabolva egy tálcára, majd öntsd le a mártással, s szórd meg borssal.

Kedd – Kacsa
Süsd meg a madarat, s öntsd le a következő mártással: bors, lestyán, szurokfű, garum, méz, egy kevés ecet és egy kevés olaj. Törd össze és jól forrald fel. Adj hozzá keményítőlisztet. Karikázz rá főtt uborkát s főzd fel. Ha van, főzz bele csülköt és csirkemájat is. A tálalóedényben borsozd meg, s szolgáld fel.

Szerda – Flamingó
Kopaszd meg a flamingót, mosd meg, kötözd össze, majd tedd egy fazékba. Önts rá vizet, tégy bele sót, kaprot és egy kevés ecetet. Ha félig megfőtt, köss egy csokorba póréhagymát és koriandert, s tedd bele. Mikor majdnem megfőtt, önts hozzá defrutumot(főzéssel felére besűrített must), hogy megszínezze. Tégy a mozsárba borsot, római-köményt, koriandert, és mentát. Törd össze, önts hozzá ecetet, tégy bele jerikói datolyát, önts bele a húslevesből. Majd ezt is öntsd bele a fazékba, és sűrítsd be keményítőliszttel. Öntsd rá a mártást, s tálald.
  
Csütörtök – Liba
Főzd meg a madarat. Törj össze borsot, lestyánt, koriandermagot és mentát. Önts hozzá garumotés egy kevés olajat, s keverd össze. A főtt libát még forrón törölgesd meg egy tiszta vászonkendővel, öntsd rá a mártást, és tálald.

Péntek – Csirke
Bontsd fel a csirkét a nyakától elkezdve. Törj össze borsot, lestyánt, gyömbért, húspogácsát, főtt tönkölydarát és húslevesben főtt agyvelőt. Verj fel néhány tojást, s keverd hozzá, hogy egyenletes pépet kapj. Ízesítsd garummal, önts hozzá egy kevés olajat, adj hozzá borsot és sok fenyőmagot. Majd töltsd a csirkébe, de ne túl szorosan.
Jó étvágyat!

Forrás: okorportal.hu

2013. november 12., kedd

Napi bölcsesség

Lingua mentem ne praecurrat.

   
Meg ne előzze sohasem nyelved a gondolatod.

2013. november 9., szombat

2013. november 5., kedd

Mit keresett Bellerophontész a Trójai Háborúban?

   Egészen röviden? Nem volt ott. És mégis. Az Iliász hatodik énekében találkozhatunk vele, illetve egész pontosan itt kerül megemlítésre Bellerophontész, a hős. Az ötödik ének során Diomédész már vérszemet kapott az öldöklésre, sérthetetlennek gondolja magát, és ha tehetné, mindenkit eltenne láb alól, aki él és mozog. A hatodik énekben ez a fékevesztett dúvad szembe találja magát Glaukosszal, a másik dúvaddal. Mielőtt egymásnak esnének a csata forgatagában, kellemesen eltársalognak, amolyan civilizált lény módjára. 
   Diomédész faggatja az ismeretlen halálosztót, hogy ki fia borja. Glaukosz nem esik kétségbe, töviről- hegyire elmeséli, hogy honnan jött, kik az ősei. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy közben ádáz vérontás zajlik, Homérosz kövér sorokat szentel a halottaknak, és annak, ki milyen módon indult a Sötét Útra.
   Glaukosztól tudjuk meg, hogy Argosz csücskén, Ephüré városában élt a világ legcsalfább férfiúja, Sziszüphosz. Az ő unokája a hős Bellerophontész. Proitosz azonban Bellerophontész vesztét tervezi, mégpedig egy csúnya kavarás miatt. A felesége, Anteia, nem fért a bugyijába, szemet vetett Bellerophontészra (nos, ennyit az elnyomott nőkről), de hősünk nem állt kötélnek, visszautasította a szerelmes macskát. Erre Anteia úgy vélte, a legjobb védekezés a támadás, és taktikusan bemószerolta a férjénél Bellerophontészt, hogy kikezdett vele. 
   Az ember hitte, vagy nem, megölni önkezűleg nem akarta a hőst (akkor még nem volt hős, de jobb az ilyenekkel vigyázni), így hát elküldte Lükiába az apósához egy üzenettel, aminek tartalmát nem osztotta meg Bellerophontésszal. Az engedelmes kisbárány természetesen Lükiába ment, ahol a vendéglátó gazda nagyon megörült a fiúnak, és kilenc napon és kilenc éjen át vendégül látta, ahogyan csak lehetséges. Aztán a tizedik napon megnézte az üzenetet (nem kapkodta el) és szembesült vele, hogy ezt a drága fiút le kellene mészárolni, méghozzá sürgősen.
   Ám neki sem akaródzott kioltania Bellerophontész életét, inkább amolyan passzív eutanáziaként elküldte egy lehetetlen küldetésre, hogy ölje meg a félelmetes Khimairát. A lelkes fiú némi isteni segítséggel el is végezte a feladatot, bár senki sem bízott benne, hogy lehetséges kivitelezni az ilyesmit. Siekres turnéja után (útközben megölt néhány igen harcias amazont is) visszatért Proitoszhoz, aki a sikertelen kísérlet után orgyilkosokat küldött rá. Ám az istenek szerették Bellerophontészt, meg ő is jó erőben volt, minden asszaszínót kivégzett. Ekkor a király belátta, hogy az istenek kedvencét jobb nem piszkálni, letett róla, hogy megölje Bellerophontészt. Barátsága jeléül hozzá adta a lányát és a fele királyságát. Három gyermekük született, az egyik Hippolokhosz volt, aki Glaukoszt nemzette. Szóval itt a kapcsolat. 
   Oineusz húsz napon át vendégül látta Bellerophontészt, és meg is ajándékozták egymást. Diomédész nagyon megörült, hogy így az apák révén ők vendégbarátok Glaukosszal, így nem is támadták meg egymást és nem harcoltak egymás ellen. Oineusz anno egy bíborövet adott, Bellerophontész pedig egy kettősfülű kelyhet, amit a leszármazottak ugyan nem cipeltek magukkal Trójába, de megbeszélték, hogy a barátság zálogát otthonukban őrzik. 
   Így került Bellerophontész jónéhány sor erejéig az Iliászba.


2013. november 3., vasárnap