2013. október 28., hétfő

2013. október 26., szombat

:-)


2013. október 25., péntek

Római kút a Csúcshegyen

   Az Aranypatak utca elején egy kváderkövekkel kirakott, tiszta vizű kutat találunk. Innen, a római kúttól ered egy kis ér, ami másfél dűlőt keresztez, majd beletorkollik az Aranypatakba (hivatalosan Aranyhegyi- patak).
   A Csúcshegy térségében két villaszerű épületet tártak fel. A Budai- hegység útikalauza is egy múltat idéző sétát ajánl az alsó- és felső villához. Ma ez a kirándulás alig lehetséges a romok részbeni pusztulása, visszatemetettsége illetve a magánhasználat miatt. Az alsó villát a Solymárvölgyi úton tárták fel, nem messze a Solymár köztől. Az egykori, solymári völgyben húzódó országúttól nem messze állt, őrállomás és szálláshely lehetett a II- IV. században. 
   Az alsó villánál is nagyobb jelentőségű az Aranypatak utcában megtalált szabadon álló, téglalap alakú római kori villa a III. század elejéről, hosszoldalán előcsarnokkal, padlófűtéssel. 
    "A téglalap alakú épület hozzávetőleg kelet- nyugati irányban helyezkedett el. Északi hosszoldal felé nézett főhomlokzata, amelyen csaknem teljes hosszában - valószínűleg oszlopos- tornác húzódott végig. Bejárata az észak- nyugati sarkon volt, ahol a tornácból kis előtérrel lehetett elválasztva. A tornácból nyíltak a lakóhelyiségek, valamint a nyugati oldalon egy nagyméretű gazdasági helyiség, amelyből a villa két fűtőkemencéjét is kezelhették. A déli oldalon helyezkedett el a fürdőtraktus, amelyből egy félkörös és egy négyszögű alaprajzú medence ugrott ki az épületnek ezen az oldalán. A félkörös apszissal bővült nagyobbik fürdőterem padlófűtéssel ellátva, hasonlóképpen az épület közepén elhelyezkedő két lakószoba is. A villa helyiségeit a romok között talált töredékekből megállapíthatóan falfestések és gazdag stukkómennyezetek díszítették."
(Magyarország műemléki topográfiája Dercsényi Dezső szerkesztésében, VI. kötet. Budapest műemlékei II., szerkesztő Pogány Frigyes, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1962)







2013. október 22., kedd

Collegium Gladiatorium

   A Collegium Gladiatorium- mint nevéből is sejthető- gladiátorküzdelmekkel foglalkozó hagyományőrző egyesület. Szemkápráztatóan szép mozgású fiúk/ férfiak, igényes felszereléssel és profi mozgáskultúrával. Sok- sok évvel ezelőtt a Savaria Történelmi Karneválon ismertem meg őket, és azonnal beleszerettem a profizmusba, ahogyan az ókorhoz, a gladiátorokhoz viszonyulnak, ahogyan megelevenítik a vérre menő csatákat. Élethű, félelmetes és mégis gyönyörű játék, szenvedély, élet és halál. Ha megnézed a "fellépéseiket", könnyen megértheted, miért imádták az ókorban a gladiátorokat.
   A gladiátoregyesület működéséről többet megtudhatsz itt. Sőt, ha elég erőt érzel magadban, akár csatlakozhatsz is! Rengeteg kép, információ, videó van róluk, lehet csemegézni. A facebook-on a pulai fellépésükről tettek fel képeket, ezeket mutatom itt meg, hátha kedvet kaptok:











2013. október 18., péntek

Szarpédón

etruszk bronz szobor, Hüpnosz és Tanathosz felemeli a halott hérosz testét

2013. október 16., szerda

2013. október 13., vasárnap

Aquincumi előadás!


Egy rosszul megépített amfiteátrum

"Marcus Licinius és Lucius Calpurnius consulsága alatt roppant háborúk veszteségével ért fel egy előre nem látott szerencsétlenség: kezdete egybeesett a végével. Fidenaeben ugyanis amphitheatrum építésébe fogtak, és egy Atilius nevű felszabadított rabszolga, aki gladiatori látványosságokat akart rendezni, nem vetette meg szilárdan az alapokat, a tartógerendákat sem elég erős kapcsokkal kötötte össze, mivel nem azért vállalta a dolgot, mert bővében volt a pénznek, nem is kisvárosi becsvágyból, hanem a piszkos nyereségért. Odaözönlöttek az ilyesmire kíváncsiak, kik Tiberius uralkodása alatt elestek a szórakozásoktól, férfiak és nők, mindenféle korúak, méghozzá annál többen, mivel a hely közel volt. Így még súlyosabb volt a pusztulás; az épület zsúfolásig megtelt, aztán rogyott össze, úgy, hogy befelé is omlott, kifelé is dőlt, s a roppant tömeg embert, akik a látványosságot figyelték vagy a cirkusz körül ácsorogtak, magával sodorta és eltemette. Még azok, kiket a beomlás mindjárt halálra sújtott, sorsukhoz képest legalább a kínlódást elkerülték; a szánalomra méltóbbakból az élet nem mindjárt szállt ki, csak testük valamely része szakadt le; ezek nappal tekintetükkel, éjszaka jajveszékelve és sóhajtozva keresték feleségüket vagy gyermekeiket. Már mások is odasereglettek a hírre: ez testvérét, az rokonát, amaz szüleit siratta; akinek más okból volt távol barátja vagy ismerőse, éppen úgy reszketett, s amíg meg nem tudták, kiket ért ez a szerencsétlenség, a bizonytalanság miatt még többekre kiterjedt a félelem. Amint elkezdődött a romok eltakarítása, odacsődültek, hogy öleljék, csókolják a halottakat, és gyakran vitára került a sor, ha zúzódottabb volt az arc, de a hasonló termet vagy életkor megtévesztette a keresőket. Ötvenezer embert nyomorított meg vagy nyomott agyon ez a szerencsétlenség, s a jövőre nézve senatusi határozattal úgy intézkedtek, hogy akinek égyszázezer sestertiusnál kisebb vagyona van, ne rendezhessen gladiatori játékot, és csak megvizsgált szilárdságú talajra lehessen amphitheatrumot építeni. Atiliust száműzték."

/Publius Cornelius Tacitus/


2013. október 11., péntek

Egy gladiátor panasza

   Diodorus sírkövét láthatjuk, amint diadalmaskodó gladiátorként az ellenfele fölé tornyosul, szinte már látom, ahogy tőrét a vesztesbe mártja. Nincs kegyelem, Diodorus élet- halál harcot vív, ha nem győz,halott. És igen, a szóban forgó sírkő mégis magáé Diodorusé. Hogyan történt?

"A sors, valamint a summa rudis - döntnök - csalafinta mesterkedései okozták balvégzetemet"

   "Az epitafiumban Diodorus egyértelműen kijelenti, hogy ledöntötte ellenfelét, Demetriust, akit nem ölt meg, csak elragadta a kardját. Demetrius megadása a küzdelem végét jelenthette volna" - magyarázta Michael Carter.  
A legyőzött gladiátor sorsát általában a játékot rendező munerarius döntötte el, akinek viszont figyelembe illett vennie a nézők kívánságát is. Ebben az esetben a sumam rudis másként döntött, megengedvén Demetriusnak, hogy felálljon, kardot ragadjon és folytassa a küzdelmet. A játékszabályokat egyetlen ókori szerző sem taglalja, mégis, a kutatók szerint arra következtethetünk, hogy az ellenfél lefegyverezése még nem jelentett győzelmet. Sőt, a leterítése sem. Talán csak a kivégzése. Bár ez a dolog meg nem képezi vita tárgyát.
   Szóval Diodorus ugyan lefegyverezte ellenfelét, finoman szólva sarokba szorította, technikailag megnyerte a viadalt, ám mégsem távozhatott az arénából győztesen, mert a bíró adott még egy esélyt Demetriusnak, aki pedig nem gondolta feladni a küzdelmet. És a szerencse bizony forgandó: a második menetben Demetrius mellé pártolt, aki lemészárolta legyőzőjét. Mi ez, ha nem igazságtalanág?!?

2013. október 8., kedd

Allianoi, az elárasztott város

   Allianoi (Törökország) régészeti feltárása már 1998-ban megkezdődött. Rengeteg kincs, gazdag leletek kerültek elő a tengerparti városból, és kiderült, hogy egy hatalmas fürdőkomplexumot rejt a titokzatos ókori település. A feltárások nem fejeződtek be, sőt, ha minden igaz, még a felét sem tudták feltárni, amikor is 2007-ben a nagyhatalmak (politika?) úgy döntöttek, hogy elárasztják az ókori várost annak ellenére, hogy még nem fejeződött be a feltárása. Azt gondolom mindenképp rengeteg tudás és kincs veszett oda, és egy darabot ismét kihasítottak belőlünk (belőlünk, ókor rajongókból), mert ha rajtam múlna, semmit nem engednék bolygatni. Víztározót építettek a város helyére...
   Nyilván ez nem egy aktuális téma, viszont a napokban nézegettem róla képeket, és teljesen magával ragadott a város. Nem tudtam kitörölni az emlékezetemből, úgy gondoltam, ezt meg kell osztanom veletek. Ismét egy csoda, ami az enyészeté lett. Persze, nekünk is élni kell valahol, meg szükség van a víztározóra, ezeket a dolgokat nem is vonom kétségbe. Csak csendben szeretnék megsiratni egy varázslatos helyet.
   Ezért kerestem néhány képet, hogy megnézhessétek, mi került a föld alá :-(









...mert ez (is) egy jó kép


2013. október 3., csütörtök