2013. augusztus 31., szombat

Nimfa ünnep az Aquincumi Múzeumban!




Nimfa ünnep
2013. szeptember 7., 11.00-16.00
A nimfák a természet szépségeit megtestesítő római istennők, akiket az ókori Aquincumban is tiszteltek. A program során az antik mitológia világát színészek jelenítik meg. A gyermek közönséget kézműves  foglalkozások (nemeztárgyak, koszorú készítés, szappanfaragás, ékszerkészítés, agyagozás), „vizes” játékok várják, míg az egész családot nympha-k, Pánok és sylenos-ok („Öltözz nimfának!” és „Fotózkodás a pánokkal") szórakoztatják.

Részletes program:
11.00-11.30
Áldozatbemutatás a nimfáknak – Familia Gladiatoria
11.30
„Vizes vezetés” (az Aquincumi Múzeum vízzel kapcsolatos emlékeinek megtekintése idegenvezetéssel)
13.00-14.00
Koncert a Nimfák tiszteletére
(Nagy Veronika hárfa, Prokop Anna fuvola)
15.00-16.00
Faunok és nimfák – Szami-ko társulat előadása
16.00 – 17.00
Római esküvő faunok és nimfák közreműködésével
Folyamatos programok:
11.00-16.00    Római gálya a Dunán (OSE) Helyszín: Graphisoft Park, Dunapart
11.00-15.00    Gyógynövény bemutató
11.00-15.00    Kézműves foglalkozások
11.30-15.00    Fotózkodás faunokkal – Familia Gladiatoria
11.30-15.00    Vizes gyermekjátékok 

Külön jegy ellenében részt vehetnek a szokásos dunai gályázáson, amely a Graphisoft Park kikötőjéből indul!
A korábban megvásárolt Floralia egész árú jeggyel kedvezményesen érkezhet a Nimfa programra!
Az Aquincum Baráti Kör a változtatás jogát fenntartja!

antall istvan nifafoto
fotó: Antall István 

A cikk forrása:aquincum.hu 

2013. augusztus 28., szerda

...És a tetoválásról még néhány gondolat

   Néhány kép az előző bejegyzéshez kapcsolódóan: a tetovált múmiák. Igyekeztem a közízlést nem borzoló képeket válogatni, de azért megjegyezném, hogy kiskorúaknak nem ajánlom. Egy ember ezer és ezer titkot hordoz magával az élete során és ezerszer ennyit hagy hátra, amikor távozik. Régészek, tudósok, néprajzkutatók vitatkoznak és gyártanak elméleteket régvolt emberek legbelsőbb dolgairól. A saját véleményem a dologról, hogy nehezen éli bele magát egy tetovált ember bőrébe egy NEM tetovált ember. Mármint értem ezalatt, hogy egy tudós egész ritka esetben vesz részt kultikus szertartásokon, merül alá a paranormalitás és az ezotéria határát súroló "tudományokba" és igen ritkán köt ki egy tetoválótű alatt. Tisztelet a kivételeknek! Ám nem a spirituális tapasztalások vezérlik a tudósokat (ami nyilván magának a tudománynak a vesszőparipája, hogy semmi kétes ügylet), ami a mérhető és elemezhető dolgok világában rendben is van, de a lélek sötét erdejében szükséges annak a bizonyos harmadik szemnek a felnyitása. De ez tényleg csak a személyes véleményem, a legkevésbé sem szeretném ezzel mérni a tudományt. 
   Szóval ezek az emberek, akik valaha lényegében ugyanolyanok voltak, mint mi, valami okból kifolyólag kitetoválták (tetováltatták) magukat. Valamit ki akartak fejezni, valamit meg akartak mutatni, valami fontosat, ami lehet, hogy nem csak a saját maguk számára volt fontos. Kíváncsi vagyok, megtudjuk-e ezt valaha. 






2013. augusztus 25., vasárnap

Ókori motívumok, mai emberek

   A tetoválás valahogyan mindig hozzá tartozott az emberi kultúrához (némelyek szerint a kulturálatlansághoz, de ez csak nézőpont kérdése). Szeretjük díszíteni magunkat, szeretjük megjelölni magunkat. Lehet elborzadni, lehet imádni, a téma azonban nem hagy hidegen senkit. Mi van rajtad? Mi az a minta, amit életed végéig magaddal viszel? Borzongatóan izgalmas, amikor előkerül egy tetovált múmia. Mit jelent, ami rajta van? Miért az? Miért ott? Ezer kérdés. És egy szelet a lélekből. Egy gondolat, ami túléli a lelket. Kicsit olyan, mint a költészet. Túlél, és mégis benne van egy darab ember. Egy kis csoda, egy kis borzalom, egy csipet közönségesség, egy szemernyi varázslat. Egy titok, ami ő volt, ami te vagy. Hogy miért pont azt választotta, miért azt választottad? A legszemélyesebb ügy. És egyben a legizgalmasabb is.
    A képeken lehet gondolkozni! Nyilván a nagy sikerű 300 című film nem múlt el nyomtalanul. A hősök (szerintem okkal) ma is hősök, akire mindenki szeretne egy kicsit hasonlítani. Mert példaképek, akik üzennek nekünk valamit a történetükkel. Mert halhatatlanok. 











2013. augusztus 23., péntek

Phaedrus: Lupus et agnus

Ad rivum eundem lupus et agnus venerant
siti compulsi; superior stabat lupus
longeque inferior agnus. Tunc fauce improba
latro incitatus iurgii causam intulit.
"Cur, inquit, turbulentam fecisti mihi
aquam bibenti?" Laniger contra timens:
‚Qui possum, quaeso, facere, quod quereris, lupe?
A te decurrit ad meos haustus liquor.'
Repulsus ille veritatis viribus:
"Ante hos sex menses male, ait, dixisti mihi."
Respondit agnus: "Equidem natus non eram."
"Pater hercle tuus ibi, inquit, male dixit mihi."
Atque ita correptum lacerat iniusta nece.
Haec propter illos scripta est homines fabula,
qui fictis causis innocentes opprimunt.
(I. 1., 10-15)



A farkas és a bárány
A szomjas farkas és a szomjas kis bari
ugyanazon patakra ment véletlenül.
A jámbor gyapjasnál az ordas följebb állt,
gonosz szándékkal mégis így kötött belé.
"Mért bolygatod fel nékem a patak vizét,
ha én iszom?" A gyapjas félénken felelt:
Hogyan tehetném, kérlek, mit szememre hánysz?
Hiszen a víz felőled árad szájamig."
A meghazudtolt farkas így acsarkodott:
"Fél éve rútul rágalmaztál engemet."
"Hisz akkor még nem éltem én" - felelte az.
"Apád gyalázott akkor, istenuccse, ő" -
és ráugorva széjjelmarcangolta őt.
Oly emberekről íródott e kis mese,
kik ártatlant koholt ürüggyel nyomnak el.
(I. 1., 10-15)

(Ford.: Terényi István)

2013. augusztus 22., csütörtök

A Trójai háborúról

   Homérosz nem kifejezetten középiskolai olvasmány- legalábbis szerintem. Anno hat évfolyamos gimibe jártam, ahol úgy gondolták, hogy a rendes gimis tananyagot egész egyszerűen két évvel előbbre hozzák. Ebből kifolyólag a görög irodalom is az általános iskola 7. osztályára esett, tizenkét évesen kellett (volna) befogadni a halhatatlan görögöket, főként Homéroszt. 
   Nem kérdőjelezem meg, minden bizonnyal vannak jó képességű, értelmes gyerekek, akik tizenkét évesen csípőből befalják a görög drámákat és segítség nélkül megértik őket. Én nem tartoztam ebbe az elit különítménybe. Gyűlöltem az egészet, mert egy hangot nem értettem belőle. Semmi értelme nem volt a heroikus cselekedeteknek, a kimondhatatlan neveknek és ismeretlen helyeknek. Lévén egy kis pedálgép voltam, mindent végigkínlódtam, mert nem akartam már a gimi elején csúfos vereséget szenvedni. De nem értettem. Aztán az érettségi évében minden kötelezőt újra elővettem, hogy elolvassam. És micsoda meglepetés! Érdekeltek a görög hősök történetei. Mindezt nem az akkori irodalmat tanító "kiváló" pedagógusnak köszönhettem, mert ő annyival elintézte a dolgot, hogy rajzolt egy sematikus térképet (tényleg nagyvonalúan sematikusat, amin egy kincskereső kalóz sem igazodna el) és laza ikszekkel jelölte, hogy itt meg ott járt Odüsszeusz, de amúgy az egész csak egy mese, szóval ne nagyon éljük bele magunkat. Na. Ez nem bűvöli el a gyermeket, hogy milyen varázslatos is az ókor.
   Hosszú kalandok során találtunk egymásra, sokminden történt, mialatt egészen belemelegedtem a témába, de a lényeg a fontos: most már élvezettel tudom olvasni az ókori írókat. Homérosz azért még mindig nem a legkönnyebb olvasmány (szerintem), de valahogy mindig ott motoszkált a gondolataim között. 
   A könyvek pedig megtalálnak, ezt szó szerint kell érteni. Valahogyan mindig az a könyv kerül a kezembe, aki akar tőlem valamit. Nem szokásom ellenállni, engedek a csábításnak. Így talált meg a következő könyv:
 
Szemtanúk a trójai háborúról - Krétai Dictys, Frígiai Dares és Philosztratosz szövegei

  Azt hittem, hogy az éveim alatt már rengeteg mindent összeszedtem a Trójai Háborúról. Hát nem. Szinte levegőért kapkodva olvastam, hogy mennyi olvasata van a történetnek. Ókori szerzők teszik meg a maguk kritikai észrevételeit, hogy Homérosz miben mondott igazat, és miben tévedett. Philosztratosz a legleleményesebb tanút hívja segítségül, hogy alátámassza mondanivalója igazát: Prótesziláoszt, aki maga is részt vett az első összecsapásban (igaz ugyan, hogy szemtelenül rövid ideig, de ez már csak részletkérdés, hiszen egy szellem mindent tus), és mint szellemet idézi meg, hogy egy párbeszédbe burkolva elmesélhesse, hogy mi történt Trójánál valójában. Egyenlőre az olvasottak hatása alatt vagyok, de igyekszem mihamarabb rendezni a gondolataimat, hátha más is kedvet kap az olvasásához :-)
   Még egy nagy- nagy pozitívumot el kell hogy mondjak a csapongásaim között: zseniális jegyzetekkel van ellátva a könyv. Alaposan elmagyarázza, hogy ki-kicsoda, más forrásokban mit olvashatunk az adott kérdésre vonatkozóan, más szerzők hogyan vélekedtek a témával kapcsolatban. Összesítve egy hatalmas élmény olvasni, ezt szerettem volna veletek mihamarabb megosztani.