Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: június, 2013

Légy átkozott! (huszonhatodik fejezet)

itt olvashatod az előzményeket (korábbi fejezetek)

A temetés megindító volt. Mindig szívbe markoló, amikor egy fiatalt temetnek, akinek megszakadt az életfonala. A sírkövet Titus választotta ki. Rengeteg pénzt kellett érte fizetnie, de nem érdekelte. Annyira elemésztette a bánat, hogy még a mama sem merte szóvá tenni a hatalmas összeget, amibe a temetés került. Semmit sem tett szóvá, semmit sem hányt a fia szemére. Nem vette elő a jól bevált bölcsességét sem, „én megmondtam”. Próbálta csendben támogatni az egyetlen élő fiát, aki megmaradt neki.      Az utolsó útjára szinte az egész város elkísérte a művésznőt. Senki sem emlegette fel azokat a dolgokat, amikkel a halála előtt vádolták. Senki sem nevezte rossz és csapodár feleségnek, noha a gyászoló tömegben érezhető volt a feszültség. Sokan tudni vélték, hogy öngyilkos lett. Mások a féltékeny férjre gyanakodtak. Azt viszont senki sem tudta meg, hogy Devotussal együtt találták meg.     Titus, miután abbahagyta a csendes sírdogálást, n…

Latinul és magyarul 15.

Kép
Furor arma ministrat.
A fegyvereket a téboly irányítja.
(Vergilius) 

Légy átkozott! (huszonötödik fejezet)

itt olvashatod az előzményeket (korábbi fejezetek)

   A Város napokig égett. A legtöbb fából készült épület a földdel vált egyenlővé. Rengeteg ház lakhatatlanná vált. Az emberek kétségbeesve kóboroltak az utcákon, amelyekre emlékeztek, hova kellene vezetniük. Mindent ázott hamu és a felismerhetetlenségig összeégett holmi borított. De a nap újra ragyogóan tűzött le a Városra, aranyos fényével ragyogta be a márványt, amit még a tűz sem pusztíthat el. Zöld gyíkocskák jöttek ki napozni az oszlopokra, őket nem zavarta a pusztítás. Néhány varjú telepedett az üszkös romokra, obszidián szemeikkel méregetve a lehetőségeket. Az élet lassan visszaköltözött a városba. Nekiláttak a romok eltakarításának.      Titus hiába kereste a feleségét. Gelina nem tudta, hova mehetett, de biztos volt benne, hogy Aelia előkerül.
- Biztos valamelyik szeretőjével menekült. Csalánba nem üt a ménkű! Majd előkerül, fiam. – Gelina nem aggódott Aelia eltűnéséért. – Viszont azt a fenséges vacsorát annyira sajnálom! A …

Légy átkozott! (huszonnegyedik fejezet)

itt olvashatod az előzményeket (korábbi fejezetek)


Aelia a tűzoltóegyesület székháza felé vette az irányt. Észre sem vette, hogy merre kóborolt, csak az ajtónál tudatosult benne, hova vitte öntudatlanul a lába. Devotus járt a fejében, minden gondolata a mágus körül forgott.  - Vigyél el innen, vigyél el innen, vigyél el innen… nincs nekem itt maradásom… nincs számomra itt hely.. nem kellek én senkinek… - Gondolatait igyekezett a mágus felé irányítani, bár nem hitt az ilyesmiben, de remélte, ha Devotus tényleg annyira nagy mágus, mint azt állítják róla, valami úton- módon tudja, hogy mennyire reménytelen az élete, mennyire kilátástalan a helyzete. – Segíts rajtam, segíts… segíts…
    Még egy szörnyszülöttel is jobb lett volna az élete, mint a saját családjával. A gondolatai egyre mélyebb sötétségbe űzték. Gelina, aki nem titkolja, hogy meg akar tőle szabadulni, a bukását várja. Titus, aki bár szereti, nem tesz semmit Gelina apró rosszindulatú cselekedetei ellen. Pedig Gelina nyíltan f…

Képes latin bölcseletek 10.

Kép