Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: április, 2013

Légy átkozott! (tizedik fejezet)

Kép
itt olvashatod az előzményeket (korábbi fejezetek)

Aelia az előadás végeztével félve körbepillantott. Amíg énekelt, nem mert senkire sem nézni, tartott tőle, hogy egy rosszalló, gúnyos vagy savanyú pillantás képes lenne kizökkenteni, akkor pedig joggal fogják rajta köszörülni a nyelvüket. Hallott már magáról jót is és rosszat is, de a rosszat többnek érezte. Titusra pillantott, aki szemmel láthatóan teljesen elégedett volt. Tógája már- már sálként fonódott a nyakára, és az egész megjelenése inkább tűnt viharvertnek, mint művészinek, de elégedett volt, mint egy jóllakott macska, és csak ez számított.     Tapsvihar. Néhányan a hátulsó sorokból felálltak és úgy tapsoltak. Mummius arcán széles vigyor terpeszkedett, csókokat dobált Aelia felé, és a modorral mit sem törődve lelkesen integetett. Az öreg Gnaeus óvatosan totyogott Aeliahoz, karján egy hatalmas csokor virággal. Nehezen manőverezett a súlyos tógában, minden lépésénél fennállt a veszélye, hogy a lába köré tekeredő szövethalmaz út…

Légy átkozott! (kilencedik fejezet)

Kép
itt olvashatod az előzményeket (korábbi fejezetek)

 Az előadást még valaki hallgatta, akiről a teremben összegyűlteknek a legkevésbé sem volt tudomása. Devotus. Nem hagyta volna ki ezt az estét, ezt a csodálatos hangot. Nyilván nem mehetett be a nagyterembe, hogy elvegyüljön a Város polgáraival. Nem szoríthatta meg az ismerősök kezét, és nem kérdezhette meg tőlük: - Milyen csodálatos este! A vádlód tényleg némán makogott a tárgyaláson, amikor ellened kellett volna tanúskodnia? És tényleg kitört a zöldek versenylovának a lába? Tényleg? Megmondtam, hogy tudom, melyik démont kell megidézni ehhez. A démonok? Köszönik, nagyszerűen érzik magukat, néha a fejemben. Drága asszonyom! Már nem jár a kedves férjed a szomszédba? Hozzád se? Ez nagyszerű!



    Ilyesminek valahogy nem volt helye egy csillogó estén. Ilyesmiről senki sem szeretett beszélni. Amikor felkeresték Devotust a házában, hogy a mágia segítségével vegyék kézbe ügyeik intézését, azt a lehető legnagyobb titkokban tették. Maguknak s…

Latinul és magyarul 12.

Kép
Diligitur nemo nisi cui fortuna secunda est.
Az emberek csak azt szeretik, akinek jól megy a sora.
(Ovidius)

Légy átkozott! (nyolcadik fejezet)

Kép
itt olvashatod az előzményeket (fejezetek linkjei)

Aelia és Titus még egy gyors csókot váltottak, mielőtt beléptek a nagyterembe. Kéz a kézben, mint mindenhova, egész közös életükben. A nézők csendesebbek lettek, a beszélgetést halk sutyorgás váltotta fel. Aelia szeretettel telve körbenézett, már alig várta, hogy a dal töltse ki a gondolatait, ne a szorongás. Titus közben elfoglalta a helyét az orgonánál. Még utolsó csatáit vívta a leomló redőkkel, hogy legalább a mozgásban ne akadályozzák. A reménytelen küzdelem, csak rontott a helyzeten. Végül a két karján teljesen felgyűrte az anyagot és egy fibulával megtűzte. Néhány döbbent „óh” ütötte meg a fülét. Sebaj, gondolta, még mindig jobb, mint meztelenül zenélni. Azon botránkoznának meg csak igazán! A római férfi reménytelen harca néhány méter vászonnal.
   Aelia illedelmesen meghajolt a közönség felé, még egy utolsó bátorítást merített Titus szerelmes pillantásából. Egyszerű, fehér peplont viselt, ami inkább a görögökre volt jellemző,…

Légy átkozott! (hetedik fejezet)

Kép
itt olvashatod az előzményeket (fejezetek linkjei)
A hangversenyt az emeleten tartották. Kíváncsiskodók lepték el a termet, hangos beszélgetés moraja hallatszott, de a művésznő maga még nem volt ott. A várakozók izgatottan tekergették a nyakukat. Ha mégsem jön el, az botrány. Egy kis botrány pedig senkinek sem lett volna ellenére.       Aelia Sabina és férje, Titus Aelius, lélekszakadva rohantak végig a városon. Tudták, hogy késésben vannak, és ha nem kezdik el időben az előadást, azzal rettentő kellemetlen helyzetbe hozzák Mummiust és magukat is. Titus maga is tagja volt az önkéntes tűzoltóegyesületnek, Mummiusra pedig mint jó barátjára tekintett. Gyermekkoruktól fogva ismerték egymást, egymás közelében nőttek fel. Mummius nagyapja még kelta volt, de az apja már tökéletes római polgár lett. Répavörös haja és szakálla volt az utolsó morzsája a kelta származásának. Tökéletesen ismerte a városi etikettet, az állami vallás élenjáró gyakorlója volt. Feddhetetlen és példaértékű életének …

Légy átkozott! (a fejezetek linkjei)

Légy átkozott! (hatodik fejezet)

Kép
itt olvashatod az előzményeket (fejezetek linkjei)


A termet megtöltötték a tógás férfiak és a lélegzetelállító ruhakölteményekben pompázó nők. Hófehér tógák omlottak alá a legtökéletesebb redőkben a büszke mellkasokról. A fáklyák fényében aranygyűrűk és drágakövek szórták pazar fényüket. A nők a legdivatosabb hajkölteményekkel kápráztatták el egymást, hennától csillogó fürtök, sehol egy ősz tincs, sehol az elmúlás jele. A teremben az örök tavasz, az örök ifjúság adott estélyt a hamis illúzióknak. Színes kelmék simultak viselőik alakjára, tengeri kagylók nehezen szült gyöngyei emelték ki a szénnel újratervezett szemeket. Az olajlámpák imbolygó fénye jótékonyan eltakarta a vizslató tekintetek elől a kellemetlen szarkalábakat. Erre az estére mindenki olyan lehetett, amilyen szeretett volna.     Élénk beszélgetések elégedett moraja töltötte meg a termet. Sokan rég nem találkoztak, így örömmel szorították meg a másik kezét minden különösebb alkalom nélkül is. Mummius minden csoportnál eg…

Légy átkozott! (ötödik fejezet)

Kép
itt olvashatod az előzményeket (fejezetek linkjei)

Az önkéntes tűzoltók székházában már nagy tömeg gyűlt össze. Egy része a lélegzetelállító művésznőre, Aelia Sabinára volt kíváncsi, a másik része az összes többi polgárra. A Város kulturális eseményeinek mindig rengeteg látogatója akadt, különösen akkor, amikor egy jó ügyet támogattak vele. Ez alkalommal Aquincum önkéntes tűzoltói szerveztek hangversenyt, az adományokból új tűzoltófelszereléseket készültek vásárolni. Aquincum lakói lelkesen és bőkezűen adakoztak, ha fennállt a veszély, hogy az összes vagyonuk a füsttel együtt az égbe szállhat. Gyakran ütött ki tűz, de hála a sok önkéntes szakmai collegiumnak, valaki folyamatosan ellenőrzése alatt tartotta a Várost. Önkéntes kézművesek, famunkások, posztókészítők hoztak létre tűzoltóegyesületeket, melyek állandó jelleggel járőröztek, figyelték a várost, és ugrásra készen álltak egy lehetséges tűzoltásra.   Nyilván a tűz kitörése nemcsak a gondatlanság eredménye, Aquincum polgárai azo…

Képes latin bölcseletek 7.

Kép

Légy átkozott! (negyedik fejezet)

Kép
itt olvashatod az előzményeket (fejezetek linkjei)

A lemenő nap sugarai narancsvörös csíkokat festettek a küszöbön sütkérező kandúrra. Bastet az utolsó meleget adó sugarakat is igyekezett fekete bundájába szippantani, kiélvezni a nap utolsó meleg simogatását. Devotus háza félig a földbe volt vájva, így igen kevés fény jutott be az ajtónak csúfolt összetákolt falemezek résein. Bastet viszont egy időjóst megszégyenítő pontossággal találta meg a szánalomra méltó hajlék legfényesebb pontjait. Egy császár elégedettségével vonult a ház egyik pontjáról a másikra és helyezte magát uralkodóknak kijáró kényelembe.
Devotus pakolászott, a durva faasztalra tett üvegcséket, elvett onnan néhányat, rendezgette őket. Késeket tisztított meg, tálakat méricskélt egymáshoz, törölgette őket újra és újra. Papiruszokat válogatott, szárított gyógynövényeket és ezerféle holmit vett el, majd tett vissza. Közben magában mormogott. Bastet a megmaradt ép szemét folyamatosan gazdáján tartotta, halk dorombolással fi…