2012. augusztus 28., kedd

Szombathely- Iseum, még több kép








Sok vitát váltott ki az Iseum rekonstrukciója, felépítése. Sokan nem értenek vele egyet, hogy ilyen formában építették fel, mert nem biztos, hogy így nézett ki. De azt, hogy pontosan hogyan is festett az Iseum a maga korában (több átépítést is megélt épületről van szó), annak nagyon kicsi a valószínűsége, hogy valaha megtudjuk. Szerintem az Iseum új megjelenése káprázatos, nagyon látványos, és ha nem is pontos másolata önmagának, némi ízelítőt ad abból a korból, amikor ilyen stílusú épületek sorakoztak a Borostyán- út mellett. Mindenképp érdemes megnézni, mert az ókori szépséget lopja a rideg jelenbe. Sosztarics Ottó rengeteget dolgozott az ügyön, hogy megcsodálhassuk a néhai szentélyt, és mind a mai napig előadásokat tart, hogy megismerhessük az Ízisz- kultuszt. 
   Nekem volt szerencsém tavaly, az új Iseum megnyitásakor részt venni Sosztarics Ottó előadássorozatán. Annyira kézzel foghatóvá és emberközelivé tette az ókori hitet, a babonákat és vallást, hogy sok dolgot, emberi motívumot az ő előadásai alatt értettem meg. Remélem még lesz több ilyen alkalom is!

2012. augusztus 21., kedd

Terra sigillata

   Az ókori Római Birodalom jellegzetes edényei. Díszítéseik eltérőek, mégis jellemzőek a műhelyre, ahol készültek. A minták alapján a régészek egész útvonalakat tudnak rajzolni, ami mentén ezek a szépséges edények vándoroltak a Birodalom egyik sarkából a másikba. Vagy csak a minták terjedése: a divatnak és az igényeknek megfelelően a helyi mesterek újabb és újabb mintákkal díszítették az edényeket. Valahogy így lesz a hétköznapi használati tárgyból valami több, valami értékesebb holmi. Íme néhány kép az Aquincumi Múzeum látványraktárából:





2012. augusztus 17., péntek

Kallimakhosz: Nyári zápor

Míg csak a Nap ragyogott, hogy a föld is főtt a melegtől,
addig a naptüzes ég tündöklőbb volt a tükörnél,
és sehol egy felhő nem tűnt fel az ég-levegőben,
semmi homály......
Ám, mikor anyjuktól vacsorát sürgetnek a lányok
s munkától kezük elvonják már - akkor a Parnész
hegy mögül egy felhő, s a kakukkfüves Aigeleósznak
csúcsa mögül feltűnt, s nagy esővel záporozott le.

Kárpáty Csilla fordítása
Alkaiosz és Szapphó
 

2012. augusztus 15., szerda

Gorsium- Decumanus


   Gorsium- Herculia. A néhai káprázatos város. Ha végignézek az úton, ma is hallani vélem a kocsikerekek nyikorgását, a lovak elégedett prüszkölését, az emberek hangját. Mert ma már csak romok láthatóak, de ha ellátogatsz ide, érezni lehet az egykori városban a lüktető életet. Még így haldokló poraiban is fenséges.

2012. augusztus 9., csütörtök

A szatír és Mainas

   Dombormű Gorsiumból... Bár igencsak belemélyesztette a fogát az idő ebbe a káprázatos domborműbe, mégis mind a mai napig érzékelhetjük a belőle áradó szerelmet. Ókori szerelem, egy kicsit más, mint napjainkban. Szabadabb, kacérabb, pajzánabb. Mint az élet maga.


2012. augusztus 8., szerda

Anakreón- Artemiszre

Esdem, szarvasölő leány,
Zeusz aranyhaju gyermeke,
     szent úrnője vadaknak,
Artemisz, jer a Léthaiosz
örvényéhez, a hősszivű
férfiaknak e városát
kedveld: nem gonoszak, kiket
     véd itt pásztori pálcád.

Devecseri Gábor fordítása

 



2012. augusztus 3., péntek

Marsyas

   Marsyas, a frígiai szatír az aulosz (kettős síp) mestere volt, játékéval mindenkit elbűvölt. Az auloszt magától Athéné istennőtől kapta. Elbizakodottságában versenyre hívta a zene istenét, Apllónt. A megegyezésük értelmében a győztes fél azt tett a másikkal, amit csak akart. Ám az istenekkel nem szerencsés ujjat húzni! Marsyas alul maradt, elvesztette a fogadást. A Múzsák Apollón játékát szebbnek találták.
   Apollón kegyetlen büntetést talált ki az öntelt szatírnak: egy fához kötözte és elevenen lenyúzta a bőrét. A lenyúzott bőrt egy barlangban akasztotta fel, ami a legenda szerint mindig megmozdult, ha zenét hallott. 
   Marsyas története megragadta az ókori és a mai művészek képzeletét egyaránt, szobrok, festmények örökítik meg a pórul járt szatír történetét. Találtam néhány képet, ami tényleg nagyon erős benyomást tett rám:






2012. augusztus 2., csütörtök

Szimónidész - A Thermopülaiban elesettek emlékezetére


Ők, kik Thermopülaiban elestek,
hősi sorsot és dicső halált találtak,
oltárok a sírok, a könny emlékezet, és a jaj áldás;
mentes az ily temető enyészettől,
rajta nem fog idő, mely úr más mindenen.
Hős férfiaké ez a kert, lakójaként őbenne él
Hellasz örök diadalma. Rá tanú Leonidász,
Spártának fejedelme, kitől erénye díszét
s hírnevét örökölte falunk.

Kálnoky László fordítása