Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2012

Boldog új évet!

Kép
Janus, a kétarcú isten az új év szimbóluma is. Egyik arcával a múltba, az előző évbe tekint, a másikkal az új felé fordul, az elkövetkező év felé. Maga az évforduló egy határ, egy misztikus állomás, amikor a régi átadja a helyét az újnak. Mindig reméljük, hogy valami jobbnak, valami sikeresebbnek. Több ezer éve várunk valami ígéretfélét az új évtől, függetlenül attól, hogyan mérjük az időt. Mert a remény örök... Mindenkinek kellemes új évet kívánok, vidám ünneplést és emelkedett hangulatot!

Behavazott amfiteátrum

Kép
Idei nagy vágyam volt, hogy lássam az aquincumi amfiteátrumot hóban. Persze, a neten van fent egy csomó fotó, ahogyan a hó romantikus takaróval fedi be a véres gladiátorviadalok (és állatviadalok) helyszínét, de a saját szememmel szerettem volna látni. Ez részben teljesült is: megkaptam a havat, amit annyira vártam, de sokkal többet szerettem volna! Sebaj, a télnek még nincs vége, addig is íme néhány ízelítő abból, milyen az amfiteátrum télen:
(A katonavárosi amfiteátrum történetéről részletesebben olvashatsz ezen és ezen a helyen -katt!)










SATVRNALIA

Kép

Latinul és magyarul 7.

Kép
Exstructum super cloacam templum forma este mulierisA női szépség olyan, mint a kloákára épített templom(Caecilius Balbus)

Gondolatok a Birodalomról l.

Kép
A Római Birodalom az antik világ egyik legsikeresebb szervezete volt. Szinte a semmiből nőtt ki, és néhány évszázad alatt a világ vezető hatalmává vált. Terjeszkedett és népeket integrált magába egy olyan korban, amikor még nem volt ilyenre példa Róma befogadó volt, a beolvasztott népek néhány generáció alatt rómaiakká váltak, szinte nehézségek nélkül vették át a hódítók kultúráját, szokásait és isteneit. A Birodalom arculata így folyamatosan változott, mégis állandó volt. Építészetét, művészeti alkotásait koronként jellemezhetjük, rómainak tekinthetjük, noha az idegen kultúrák sajátosságai is helyet követeltek maguknak.    Róma eredetéről számos legenda létezik. Az eredetmondák szerint az istenek akaratából alapították, hogy virágozzék és hatalmában tartsa a világot, miután a dicső Trója elesett. Az írók, költők mindig is szívesen nyúltak a témához, rengeteg értékes mű született. A város születésének története Trója bukásával kezdődik. A trójai Priamosz király fia, a vonzó Parisz,…

Latinul és magyarul 6.

Kép
In eodem prato bos herbam quaerit, canis leporem, ciconia lacertam  Ugyanazon a réten a marha füvet keres, a kutya nyulat, a gólya gyíkot(Seneca)

Gondolatok a gladiátorokról

Kép
A gladiátorok, a rettenthetetlen harcosok, mindig is hatalmas népszerűségnek örvendhettek. Az arénában, egy viadal alkalmával akár több ezer ember is összegyűlt, hogy szemtanúi legyenek különleges képességeiknek. Nemcsak a technikai tudásukat csodálták, hanem önfegyelmüket, bátorságukat. Neves hadvezérek is tanultak a gladiátoroktól. Évekig tartott a kiképzésük, és az arénában nem hibázhattak. A küzdelem során nincs kegyelem: a hibák jóvátehetetlenek, itt nem lehet újra megpróbálni. Egyetlen apró tévedés is végzetes lehet. Ezek az emberek megtanulták elviselni a félelmet, ami a mai napig ott rejtőzik minden ember lelkében: mi lesz velem, ha meghalok? Napjainkban erről nem illik beszélni, a félelem a hallgatás mélységébe nyomta ezt a témát. Ezzel pedig egyszer mindenkinek szembe kell néznie. A gladiátorok az arénában folyamatos veszélyben éltek, de egyetlen pillanatig sem érezhették magukat biztonságban a gladiátoriskolában sem. Meg kellett tanulniuk együtt élni a tudattal, hogy bár…

Caius Castricius Victor sírja

Kép
Az oromzatot akhantus levéldísz tölti ki, a képmező domborműve az elhunyt egész alakját ábrázolja. A katona teljes fegyverzetben van: sisak szarvakkal, tunicája fölött mellvért, katonai öv (cingulum), bal oldalt tőrrel, jobb oldalt karddal, nyakán kendő. Jobb kezében két hajítódárdát (pilum) fog, bal kezét egy Medusafővel és villámcsomóval díszített ovális pajzson tartja.

Feliratát tojássor (kymation) keretezi:

C(aius) Castriciu/s C(ai filiius) Off(entina tribu) Vict/or Como mil(es)/ leg(ionis) II Ad(iutricis) (centuria) M(arcii)/ Turbonis ann(orum)/ XXXVIII stip(endiorum) XIIII/ h(ic) s(itus) e(st). L(ucius) Lucilius fr(ater)/ et he(res) posuit p(ro) p(ietate).

Itt nyugszik Caius Castricius Victor, Caius fia, az Offentina választókerületből (tribus), Comumból, a legio II Adiutrix katonája, Marcius Turbo centuriájából. 38 évet élt, 14 évet szolgált. Fivére és örököse, Lucius Lucilius állította a sírkövet kegyeletből.

Tribus – választókerület: A római birodalom harminc, különböző elnevezés…

Latinul és magyarul 5.

Kép
Lupus est homo homini Ember embernek farkasa (Plautus)

Róma és a népek 2.

Kép
Romulus és Remus annak idején a madarak számlálásával döntötte el, hogy melyik dombon építsék fel az új várost, Iulius Caesar viszont már pénzért vett galambokat röptet, amikor a diadalmenete alkalmával kikéri a jósok véleményét. Mindenki tudja, hogy ezek a madarak már nem a jó ómen (előjel) madarai, hanem szertartásos formaság csupán, mégis, mindenki ragaszkodik a tradíciókhoz. Az etruszk istenekből lettek idővel Róma istenei. Mind az istenkultuszt, mind az istenimádat formáit és szertartásait a rómaiak az etruszkoktól vették át. Például az etruszkok istentriászának (Tin, Uni, Menrva) tökéletes megfeleltetése a Jupiter- Júnó- Minerva istenhármasa. Szintén az etruszkoktól eredeztethető a temetések alkalmával megrendezett gladiátorjáték is. Ekkor még természetesen nem így nevezték a véres emberáldozatokat, de a rítus eredete itt tetten érhető. Nem ritka – az Európán kívüli kultúrákban sem- , hogy némely istenségek nem érik be a terméssel és a jelképes áldozatbemutatásokkal, hanem vér…

Latinul és magyarul 4.

Kép
A capite foetet piscis.
Fejétől bűzlik a hal.

Aurelia Sura sírköve

Kép
Aurelia Sura sírköve Gorsiumban

Róma és a népek

Kép
Róma a dombokra épített falukból, kis településekből nőtte ki magát és lett három kontinensre kiterjedő birodalommá. Természetesen a hatalmas uradalom lakói nemcsak rómaiak voltak, sőt, nemcsak latinok, hanem az idő előrehaladtával egyre több nép integrálódott a Birodalomba és vált rómaivá. Ezek a beolvasztott népek eleinte megtartották a saját hagyományaikat, nyelvüket, vallásukat és kultúrájukat, de néhány generáció alatt általában azonosultak a hódítókkal és átvették azok szokásvilágát. A meghódítottak a leigázás után szigorú római, katonai felügyelet alá kerültek. A légiók tartották fenn a rendet a frissen bekebelezett területeken, katonák építették ki az új irányítási rendszert. A kezdeti szigorúságot aztán felváltotta az engedékenység: a provinciák politikai testületeibe egyre magasabb pozícióban találhatunk őslakosokat. Idővel a helyi arisztokrácia részt vehetett a tartományi élet irányításában, sőt, néha egészen magas vezetői posztokon is találhatunk nem a római nemességbő…

Latinul és magyarul 3.

Kép
A cane non magno saepe tenetur aperGyakran nem a nagy kutya fogja meg a vaddisznót(Ovidius)

Átoktáblák 2.

Kép
Az átoktáblák másik gyakori témája a szerelem. Az átoktáblák nagy része kér szerelmi kötést két ember között. A legtipikusabb, hogy férfi készítteti az átoktáblát, azért, hogy a kiszemelt nő végzetesen beleszeressen. Ritka a fordítottja: hogy nő kérné a férfi szerelmét.     Ezeket a szerelmi kötéseket nem a mai kontextusában kell értelmezni, ezek nem fellángoló érzelmekről, testi vágyakról tanúskodnak, hanem akivel egy ilyen kötést létrehoztak, azt tényleg az örökkévalóságnak, az életük végéig tervezték.     Talán azért a leggyakrabban férfiak kérték, hogy megbízható feleséget találjanak maguknak, aki nemcsak a gyermekeik anyja lesz, hanem a férfi társa egy életen keresztül.     Érdekes momentuma ezeknek a szövegeknek: "ne tudjon másra gondolni, csak rám", "ne egyen, ne aludjon mindaddig, amíg hozzám nem jön", "eméssze tűz a belsejét" - ezeket csak tartalmilag idéztem, nem szó szerinti idézetek átoktáblákról! Viszont a lényeg a fontos: a szerelem tüneteiv…

Latinul és magyarul 2.

Kép
Vulpes pilum mutat, non mores
A róka megváltoztatja a szőrét, de nem a természetét.
(Suetonius)

Faunok

Kép
A faun szó hallatán az embernek leggyakrabban egy bakkecskeszerű, mohó és féktelen lény jut eszébe. Ezeket a képzeteket táplálják a kortárs művészetek is, amelyek a faunokat olyannak jelenítik meg, ahogyan azt a régi görögök elképzelték, Pán istenként.     Nem is tévedünk vele nagyot, ha a filmek alapján képzeljük el a faunokat. A római kultúrába a görögöktől került át a faun- kultusz, ők Pán istent tisztelték, és alakja nagyban hasonlított a mai faun- fogalmunkhoz. De! A faun eredetileg a latiumi népek fogalomkörében is szerepelt (nem tudom, melyik volt előbb, a görög vagy a latiumi, de a különbségre szeretnék rámutatni). A görögök faun- elképzeléseinek meghonosítását Ovidiusnak és Horatiusnak köszönhetjük.   Aeneis, miután maroknyi csapatával kimenekült az égő Trójából, Latium partjainál kötött ki. Vergilius szerint az itteni király, Latinus, latin nyelven beszélt. Latinus király apja Faunus volt, szintén király a maga idejében. Amikor Faunus király földi pályafutása véget ért, meg…

Latinul és magyarul 1.

Kép
Galli victi silere solent, canare victoresA legyőzött kakasok hallgatni szoktak, a győzők énekelni (Cicero)

Átoktáblák 1.

Kép
Az ókori rómaiak igen babonásak voltak. Bár azt gondolom, hogy a mai, racionális világszemléletünkkel együtt mi is igencsak babonásak vagyunk, de ez egy másik történet.    A megmagyarázhatatlan, ismeretlen dolgokat előszeretettel értelmezték misztikumként, mágiaként, vagy akár varázslatként. És hogyan lehet a leghatékonyabban védekezni egy mágikus támadás ellen? Hát mágiával!     Ilyen kiszámíthatatlan és befolyásolhatatlan dolog például a szerencse. Bár a szerencse forgandósága a rómaiaknál saját istennőt is kapott, Fortuna Nemesist, akihez áldozatokkal, imákkal lehetett fohászkodni, hogy azért egy kicsit tegyen az ügy érdekében. Ezzel együtt az istennő és a sors útjai kifürkészhetetlenek maradtak, és szerintem ezt tiszteletben is tartották. De azért az ember nem lenne ember (akár ezeréves távlatban, akár ma), ha nem vetne be minden fegyvert a bizonytalan esetekben is. Mint a kiszámíthatatlan sors.    Erre használták többek között az átoktáblákat. A bizonytalan diszkrét, ám annál hat…

Még több Marsyas ábrázolás

Kép
Teljes mértékben a személyes ízlésem szerint válogattam össze őket, mert megmozgatták a fantáziámat!

Phlegón: Philinnion

...(a dajka) odament a vendégszoba ajtajához, és a lámpás fényénél megpillantotta, a Machatés mellett ülő lányt. Annyira megdöbbentette a jelenés, hogy, nem tudván tovább türtőztetni magát, hangosan kiáltozva a lány anyjához rohant: "Charitó, Démostratos!" Sürgette őket, hogy keljenek fel és siessenek vele együtt a lányukhoz, mert az élve jelent meg, és valami isteni akaratnak köszönhetően a vendéggel van a vendégszobában.   Amikor Charitó meghallotta ezt a váratlan hírt, a nagy újság és a dajka felindultsága miatt nagyon megrendült, és elájult. Nemsokára azonban eszébe jutott a leánya, és sírva fakadt. Végül azzal vádolta meg az öregasszonyt, hogy megbolondult, és ráparancsolt, hogy azonnal tűnjön el a szeme elől. A dajka azonban visszavágott neki, és szemrehányón és szókimondón azt felelte, hogy ő bizony nagyon is józan és ép elméjű, ellentétben úrnőjével, aki habozik, hogy a saját lányát lássa.    Charitó végül mégiscsak odament a vendégszoba ajtajához, részben a dajka erős…

Caligula és Incitatus

Kép
A Római Birodalom felejthetetlen uralkodója, Caligula sem volt mentes a szaftos történetektől. Hogy ezekből mi igaz és mi nem, azt már sosem tudhatjuk meg, mindenesetre számos érdekes történet főszereplője az állatbolond császár. 
   Rövid uralkodása alatt (i.sz. 37-41) sikerült kiismernie a kor elitjét, a vezető politikusokat és a hatalmat birtokló embereket, és rájött, hogy a társaságuk nem kívánatos a számára. Igen, ez egy finomkodó megfogalmazás annak tükrében, hogy állítólag a politikai ellenfeleit, nemszeretem családtagjait egyszerűen lemészároltatta.  Viszont ennek a vitathatóan beszámítható személyiségnek mégis van egy pozitív tulajdonsága. Imádta a lovakat. Nem is úgy általában a lovakat, hanem konkrétan a saját lovát, Incitatust. Ez a barátság viszont kivetült a többi lóra is, szóval Caligula idején nem volt rossz soruk a lovaknak.     Incitatus olyannyira belopta magát a szenvedélyes császár szívébe, hogy Caligula neki ajándékozta a palotáját, annak összes szolg…

Macskaistenek Egyiptomban

Kép
Az ókori Egyiptomiak rajongtak a macskákért, istenként tisztelték őket, amit megvallok cseppet sem csodálok, ismerve a mai macskákat, a habitusukat. Egyszerűen nem lehet őket nem imádni. Létükkel tiszteletet követelnek.
   Az ismertebb istenség a macskafejű Básztet, akit már akkor macska alakjában örökített meg a képzőművészet, mielőtt a macskákat háziasították volna. Persze ezek tudományos vélekedések, a macskákat senki sem kérdezte. Básztetet az anyasággal, a termékenységgel és a szerelemmel kapcsolták össze, amolyan pozitív, "jó" istenként. A macskák felfokozott szerelmi élete, szaporasága tálcán kínálja az asszociációt a macskafejű termékenységi istennel...
   A másik macskás isten Szahmet, a vad, oroszlánfejű istenség. Szahmet a hit szerint Ré napisten lánya, benne a Világegyetem védelmezőjét tisztelték, aki oltalmat nyújt a gonosz szellemek, a szerencsétlenség és a pestis ellen.
   Az ókori Egyiptomban a macskák szimbolikája kettős: egyszerre jelképezi a halált és a te…

Lángoló város

Az ókori városok egyik nagy problémája (számtalan, nem kevésbé fontos dolog mellett) a tűz volt. Rengeteg épület fából készült, a házak szorosan egymáshoz ölelkezve nőttek ki a földből, az egyre növekvő igényeket próbálták kielégíteni. A házakban főzéshez, melegítéshez, világításhoz nyílt lángot használtak, ami nem kevés baleset forrását képezte. Elég volt egy kis figyelmetlenség és máris lángokban állt az egész utca. Aquincumban a tűzoltás ellátására és a tűz figyelésére önkéntes tűzoltó egyesületek jöttek létre. A különböző szakmai collegiumok (kőművesek, posztókészítők, fémmunkások, öntők, stb.) végezték a tűzoltást, önkéntes alapon. Ezek a szakmai collegiumok nagyban eltértek a mai szakmai szervezetektől, inkább a hasonló munkát végzők szakmai szervezete volt, mintsem érdekképviselet. Az önkéntesek folyamatos tűzfigyelést tartottak: állandó őrszemek figyelték a várost éjjel- nappal, hogy ha esetleg tűz ütne ki valahol, a lehető leghamarabb megkezdhessék az oltást. Saj…

Alkaiosz: Helénéről

Kép
Azt regélik, hogy temiattad érte
Priamoszt és gyermekeit keserves
átok, és szent Íliont is te hagytad,
     hogy porig égjen.

Óh, nem íly nőt vitt Aiakosz szülötte -
míg az ég lakóit a nászra hívta -
mást: a Néreusz termeiből a Kheirón-
     házba, egy édes

zsenge lányt. Péleusz meg a legkiválóbb
büszke Néreusz-lány szeretőn megoldták
szűz övét, s a szép hajadon kilenc hó
     múlva fiat szült,

azt a félistent, ki legizmosabb volt,
sok deres mén hetyke urát; amaz mind
tönkrement Heléna miatt, a phrügek
     népe s a vár is.
Franyó Zoltán fordítása


Ókori szellemességek

Kép
Az ókori emberek- általában- mélyen vallásosak és babonásak. A vallást nem a mai értelemben kell érteni, inkább úgy fogalmaznék, tisztelték az isteneket, megadták, ami jár nekik. A vallás kevésé a hitéleti gyakorlatot, a mindennapi rítus monotonitását jelentette, inkább egy felfogásbeli, érzelmi dologként működött. Az ókori népek közös vonása, hogy volt valamilyen túlvilág, élet- utáni- élet képük. Nem voltak ateisták és nihilisták, úgy gondolták, valami lesz a halál után, nem a nagy semmi vár ránk. Az embernek lelke van, és a lélek halhatatlansága miatt valaminek lennie kell, amikor a test meghal, nem működik tovább. Ebből kifolyólag hittek a szellemekben is. A temetési szertartások, rítusok egy része arról szól, hogy az élőket és a halottakat el kell választani egymástól. A halottak menjenek az ő világukba, a Holtak Birodalmába, az élőket ne zaklassák, ne járjanak az élők közé portyázni. Az élőket pedig távol kell tartani a halottaktól. Bár még mit sem tudtak a fertőzések mibenlétér…

Anakreón: Gyűlölöm

Kép
Gyűlölöm azt, aki telt kupa mellett, bort iszogatván,
   háborút emleget és lélekölő viadalt.
S kedvelem azt, aki bölcs és Aphrodité meg a Múzsák
   szép adományairól zengve szeretni tanít.


Radnóti Miklós fordítása



Ovidius: Átváltozások. Marsyas. Pelops

Kép
Egy közülünk miután Lycie-beliek veszedelmét
elmondotta, akad másik szóló: a szatirról,
kit Latona szülötte legyőzött tritoni sípon,
s megkínzott, s aki így kiabált: „Mért rántsz ki magamból?
Ennyit a sípomnak szava, bánom bánva, nem ért meg!”
Testéről bőrét, míg ő ezt sírta, letépték;
tiszta merő seb volt, csöpögött mindenhol a vére,
meztelenül inait lehetett már látni, az ér mind
bőrtakarótlan ver, s ugrál; számlálni lehetne
megrángó beleit s mellében az izmai szálát.
Faunjai szántóknak, sürü erdők isteni népe,
és a fivér szatirok, meg a most is kedves Olympus
sírva siratták mind, meg a nimfák, s mind, ki a bércen
csordát és gyapjas nyájat legelőre terelget.
Akkor a termőföld, könnyüktől ázva, a könnyet
mind befogadta, a könnyet alanti erébe beszívta;
vízzé tette előbb, azután kifolyatta a légre.
S róla e gyors folyamot, mi lefut meredek peremek közt,
Marsyas - így nevezik, Phrygiának tiszta folyóját.
Íly példák hallása után tér vissza az újabb
bajhoz a nép, és Amphiont gyászolja s a törzsét.
Ám az anyá…